Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Friss topikok

  • Éva anya: Ez tényleg a kultúra délutánja! Ki is kell használni minden lehetőséged! További szép napokat! (2014.10.06. 17:54) La Triomphe, la Défense, le Louvre
  • Éva anya: Szép nap lehetett! Kitartás! Nagy az a város, nem láttál még mindent. (2014.09.28. 20:46) Mise, Napóleon és Rodin

Utolsó kommentek

A lezárás

2015.02.15. 21:16

szerző: Gamer Lány

Tudom, tudom, egy kicsit sokáig tartott, de higgyétek el, volt minek leülepednie. Fél év élményeit, pozitívat és negatívat egyaránt kellett megemésztenem, hogy egy tényleg őszinte és nem őszintén agybajos lezárást tudjak írni.

A rövid verzió az, hogy: Köszönöm szépen nagyon finom volt, de SOHA többet nem kérek belőle. Mármint a franciákból és az országukból.

A hosszabb verzió csak annyiban tér el, hogy látok még némi halvány esélyt arra, hogy valaha, szigorúan turistaként ellátogassak a Rajna másik oldalára, de kizárt,hogy önszántamból még egyszer elmenjek Párizsba. Szóba jöhet még a déli rész, például Bordeaux, a síparadicsomaik, vagy Aix-en-Provence, de se a főváros, se a Côte d'Azur nem ér meg nekem megy centet se. Még innen itthonról is azt gondolom, hogy koszosak, büdösek, csatorna szag van és modortalanul bunkók az emberek. Csak kívánni tudom, hogy mások több szerencsével járjanak mint én, és találkozzanak kedves, barátságos franciákkal.

Jó tanácsként csak annyi, hogy ha valaki el akar menni, hogy megnézze magának a világ azon csücskét, akkor keressen egy jó utazási irodát és szervezett kirándulás keretei közt, az idegenvezető árnyékában tegye mindezt. Akkor nem fog csalódni... akkorát.

Nem tudom, hogy most hogyan alakul majd a blogom, hiszen bekövetkezett,amitől tartottam, és most meg kell írnom a diplomamunkámat és munkát se ártana keresnem. Eltekintenék a tervek kovácsolásától, korábban említett okok miatt, de szükség törvényt bont. 

Hogy ez után hogy lesz, majd megírom azt is!

 

Gamer Lány

 

Szólj hozzá!

Itt a vége?

2015.01.24. 20:57

szerző: Gamer Lány

Hát, nagyon úgy néz ki, hogy elérkeztünk az utolsó bejegyzéshez, legalábbis ami a külföldi tartózkodásomat illeti. Bizony, egy hét múlva már majdnem otthon leszek.

Mit is mondhatnék erről a hétről? Folytattam az itteni életem felszámolását és igyekeztem kiélvezni az utolsó pihenős napokat. Romantikus telefonbeszélgetéseket folytattam az internet szolgáltató help-deskesével, valamint további leveleket kaptam a CAF-tól. Például a tagsági kártyámat (így egy héttel a hazautazásom előtt) és hogy február 25-én fogják átutalni a támogatást. Erre a koli-irodában azt mondták, hogy az nekem valójában márciust fog jelenteni. Szép kilátások.

Hamarosan megérkezik a Család, hogy eltöltsenek egy kis időt a romantika és a terror-fenyegetettség fővárosában, szóval igyekszem alaposan felkészülni, hogy ne unatkozzanak. Kell terv napsütésre, esőre, hidegre, szélre. Szóval elfoglalom magam.

A csomagolásnak még nem álltam neki, de nem aggódom. Mivel szinte semmit nem akarok itt hagyni, nem kell válogatni a dolgokat. Majd csütörtökön becsomagolok és pénteken, tonnányi adminisztráció után mehetünk is haza.

Nem hiszem, hogy fogok még feltenni bejegyzést itt Cergyben, de talán egy összegző gondolatsor majd még belefér. Szigorúan otthonról. Ha nem, hát megírom azt is.

Gamer Lány

the-end.png

Szólj hozzá!

Szóval az úgy volt, hogy múlt pénteken megérkezett Szöszi. Akit saját bevallása szerint akár Pörköltszaftos Megybefőttként is emlegethetnék, de mondtam neki, hogy ezt megtartjuk későbbre, amikor szuperhősnevet kell választanunk neki. 

Szöszi civilben ugyan abba a felsőoktatási kiképzőintézetbe jár mint én, ráadásul ugyan azon a mentál-drillezési programon küzdi keresztül magát. Persze sokkal jobb eredményekkel mint én tettem anno, főleg, mivel belőle nem hiányzik a matek-gén. (Felmenők! Szégyeljétek magatokat, hogy nem tudtátok nekem átörökíteni a kérdéses gént, most minden beszélgetésünk alkalmával kétszer vissza kell kérdeznem, hogy mit is mond.) 

Már gyakorlatilag hónapokkal ezelőtt elkezdtünk beszélgetni, hogy mikre készüljön fel, ha ide akar jönni Erasmusolni, és szerencsére megfelelően sikerült felkészítenem a várható kalandokra. A hétvégén még itt volt az anyukája is és Párizs-látogatást tartottak, de hétfőn belecsaptunk a lecsóba! Szó szerint, ugyanis Szöszi tojásos lecsót főzött ebédre. ÉS! Hozott nekem TÚRÓRUDIT!

Előtte még azért elintéztünk némi papírmunkát és beültünk egy órára is. Mondtam is neki, hogy szégyen gyalázat, hogy a félév első napján képesek voltunk még iskolába is menni. Ez nem egyetemistához méltó viselkedés. Sajnos kénytelen volt egyet érteni velem.

Kedden délelőtt ő megint iskolába ment, míg én csendesen imádkoztam a sorshoz, hogy legyen már csütörtök és Andra utazzon már el. (a szoba sírt már egy kis takarításért). Persze még várnom kellett, helyette elugrottunk a Pokol hetedik bugyrába, a Bankba. Szöszinek intéztünk ott is egy kis papírmunkát, aztán vásároltunk és főzőcskéztünk együtt. Azonban még mindig hiányzott az internet. Ezért aztán átvándoroltunk hozzám és varázsoltunk netet is. Egész este kilencig eltartott a művelet.

Szerdán sütött a nap. Ezért sétáltunk és élveztük a szép időt. Aztán leültünk kitölteni Szöszi CAF-jelentkezését, hogy ő is kapjon lakhatási támogatást. Pontosabban, hogy ő is beszállhasson a támogatásért folyó mókuskerék-harcba. Aztán megint elment a bankba, most a RIB-ért ami ugye elengedhetetlen része a dolognak.

Csütörtökön korán keltünk. Mert 8.30-kor óránk volt. Brit töri. Annyira jól indult a reggel. Például a kávéautomatában nem volt pohár. Úgy hogy végignéztük, ahogy a kávém szépen lefolyik a lefolyóba, ahelyett, hogy megihattam volna. Ezt követte egy kilencven perces óra, ami eléggé agyzsibbasztóra sikerült. Éhgyomorra, kávé nélkül. Pech. Utána Szöszinek volt még egy Lineáris Algebrája, aminek már az említésétől is kiütéseket kapok, de ő utólag azt mondta, hogy élvezte. Délután még találkozott a helyi nemzetközisekkel, de legalább együtt ebédeltünk és Andra is elhagyta a fedélzetet, Hollandia irányába. Én meg elkezdtem leépíteni az itteni életemet, hát lemondtam az internetet. Már csak 10 napig fog működni, de utána úgy is megyek haza.

Ma reggel nagyon szépen sütött a nap, hát elindultunk a plázába. Nekem be kellett mennem a Net-szolgáltatóhoz a lemondás miatt, Szöszi pedig venni akart. Persze egyikünknek se tudtak segíteni. Engem csak elküldtek a fenébe, Szöszinek meg mondták, hogy elfogyott az internet, majd csak kedden lesz új szállítmány. Szívás. Hát hazamentünk Szöszihez, aki másik koliban lakik, abban az áldásos helyzetben, hogy nincs szobatársa. Potom 150 euróval fizet csak többet mint én. Csekély ár a tisztaságért és a dohányzásmentes környezetért....

Szöszinél leültünk beszélgetni és egyszer csak arra eszméltünk, hogy mindketten éhen akarunk halni. Meg hogy délután négy van és utoljára mindketten csak reggeliztünk. Hát nekiálltunk főzni. Hatra kész is lett a vacsorává avanzsált ebéd, meg is ettük. Aztán mozdulni sem tudtunk a jóllakottságtól. 

Aztán végül hazajöttem és bekapcsoltam a gépem és mit látok? Na mit? Hát levelem jött a CAF-tól, hogy elvi síkon befejeződött a lakhatási támogatási mizéria. Hétfőn majd le is ellenőrzöm a koli-irodán!

Remélem a hétvégén lesz alkalmunk Párizsba menni, vagy valamit is csinálni, de ha nem, majd megírom azt is!

Gamer Lány

caf.jpg

Szólj hozzá!

Ha a Frozen volt az utóbbi idők legjobb Disney-hercegnős meséje kislányoknak, akkor a Big Hero 6 a tökéletes minden olyan testvérpárnak, ahol két fiúról beszélhetünk. Vagy viszonylag fiús lányokról. 

A történet szerint Tadashi és Hiro testvérek. Mindketten igen tehetségesek a programozás és a robotika területén. De míg Tadashi egy elit iskolában kutat és dolgozik, addig Hiro a kevéssé legális utcai robotharcokban vesz részt és kaszál a fogadásokon. Aztán Tadashi elviszi őt az iskolai laborba és Hironak új célja lesz: bekerülni az elit suliba. A felvételi egyszerű: találj fel valamit és nyűgözd le az iskola igazgató-féléjét és bent is vagy.

Hiro sikeresen feltalálja a mikro-botokat, amit persze azonnal el is lop az ügyeletes Főgonosz. Sajnos azonban Tadashi rosszkor rossz helyen tartózkodik és életét veszti a mutatvány közben. Itt jegyezném meg, hogy a Disney kicsit kezd túlzásokba esni a karakterek beáldozása terén.

Amikor Hiro rájön, hogy mi történt, kis barátaival és Tadashi csoda-robotjával elindulnak bosszút állni, visszaszerezni a mikro-botokat és persze megmenteni  világot.

Ennél jobban nem akarom lelőni a történet eseményeit, mert szerintem érdemes megnézi mindenkinek. Ne várjatok olyan összetett és misztikus történetet mint ami Elsát és Annát összekötötte, inkább valamit, ami jobban igyekszik a valóság talaján maradni. Na jó, a szuperszámítástechnikus-valóság talaján. Jó szórakozást!

Gamer Lány

hiro_and_baymax.jpg

Szólj hozzá!

Már egy hete is van, hogy utoljára bejelentkeztem és a falamon a naptár azt jelzi, hogy már nem is sok van hátra. Bizony bizony, közeledik a hazautazás, de előtte még túl kellett esnem a vizsgaidőszakon.

Sok, de korántsem elég felkészülés után meglehetősen idegesen mentem az első vizsgára, szerdán. A tárgy az üzleti angol volt, és már a felkészülés során idegbajt kaptam a tananyagtól. Olyan szavakat és kifejezéseket kellett bemagolnom, amiket a világon senki nem használ, a nyelvtan pedig általános iskola harmadig osztályára emlékeztetett. 

Aztán persze a vizsga egy borzalmasan gyenge vicc volt. Mivel franciákról beszélünk, agyon volt bonyolítva, mindenkinek a megadott sorszámú székre kellett ülni és a tesztre csak a sorszámot ráírni, hogy anonim legyen és külön leírni az adatokat, meg minden, de maga a teszt iszonyat gyenge volt. Szerintem az, hogy a kétórás tesztet egy óra tizenöt perc alatt írtam meg eléggé leírja a színvonalat. Az eredményekről még semmit nem tudni. Akár három hét is lehet a javítási idő.

A következő két megmérettetés ugyan arra a napra, péntekre esett. Ami azt jelentette, hogy zsinórban írtam a két tesztet. Sokat tanultam rájuk, de mégsem eleget. Az első, ami a Brit birodalomról szólt, az jól ment. Semmi fennakadás nem volt a rendszerben. Ugyanez az amerikai verzióról már nem mondható el. Mondjuk a kérdések felére tudtam a választ magabiztosan, a többi esetben pedig a jól bevált "ABBA EDDA AC/DC" - módszert alkalmaztam amikor a megfelelő választ kiválasztottam. Tudom, hogy nem szép dolog a valószínűségszámításra hagyatkozni, ha történelemről van szó, de időnként segéd fogalmam nem volt még a kérdésről sem, nemhogy a válaszról. Ciki, de ez van.

Este holtfáradtan estem haza és miután megnéztem a BIG HERO 6 - et, ami a Disney új filmje és megérdemel egy külön bejegyzést átnavigáltam magam az álmok földjére.

Tekintettel az elmúlt hét terrorista eseményeire kizárt, hogy bemenjek Párizsba, szóval nem tudom mi várható az elkövetkező napokban, de majd megírom azt is.

Gamer Lány

vizsga_utan.jpg

Szólj hozzá!

Boldog új évet!

2015.01.02. 17:35

szerző: Gamer Lány

Hát.. Üdvözlök mindenkit az új évben! Remélem a másnaposságok és a kialvatlanságok már elmúltak, és mindenki készen áll egy újabb, remélhetőleg eseménydús évre. No de tekintsünk vissza pár napot az Óévre, mivel a hétfő még oda tartozott.

Tudom, hogy ez már lejárt, tavalyi cucc, de azért csak elmondom, hogy hétfőn a Kedves hazaröppent, hogy a saját családjával is karácsonyozzon egy kicsit, én pedig depresszióba zuhantam a hirtelen hiányától. Elég kellemetlen érzés volt, hogy nyolc napig velem van, aztán egyik pillanatról a másikra lelép, de sajna az Élet már csak ilyen.

Szóval éppen hullottam lefelé a depibe, amikor is eszembe jutott, hogy nincs nekem időm ilyesmire, hiszen másnap utazom! Már hónapokkal korábban minden el lett intézve, hogy a Szilveszter Marseille csodás városában tölthessem, XueChennel. Megvettük a vonatjegyet, lefoglaltuk és kifizettük a szállást. Tervek-tervek! (és csak csóválom a fejem, hogy hogy lehet annyira naiv, hogy még mindig hiszek bennük)

Az első baljóslatú jel a jegyek kézhezvételekor történt. Jó helyre, mármint megfelelő városba szóltak a hazafelé jövő jegyeink, épp csak két külön vonatra. Két óra eltéréssel. Persze! Remek gondolat egy angolul is alig beszélő, rendkívüli módon naiv és tapasztalatlan kínait egy idegen város vasútállomásán hagyni, órákra! Csodás kilátások, nem mondom.

A következő a párizsi metróközlekedés, ami leginkább olyan mint az időjárás: változékony.Félő volt, hogy nm érjük el a Marseille-be induló vonatot, mivel a metrók hajlamosak kimaradozni. Aztán persze elértük, de a csomó a gyomromban csak nem akart oldódni. Alig három és fél óra alatt leugrottunk Marseille-be. A TGV egyébként remek volt, csak totál sötétség volt, így nem láttunk semmit.

Marseille-ben érdekes tapasztalatra tettünk szert már a megérkezés első pillanataitól kezdve: az emberek rendkívül segítőkészek, csak fogalmuk sincs róla, hogy mit csinálnak. Szívesen adnak tanácsot, vagy útbaigazítást, attól teljesen függetlenül, hogy épp mi volt a kérdés, vagy a probléma. Hamar szereztünk bérletet a metróra és a buszokra, aztán reggeliztünk és sétáltunk egy kicsit. A Turinformosok javaslatára elindultunk hajó-kirándulni is. If-vára, ahol a híres Montechristo Grófja raboskodott, zárva volt. A hajó meg sem állt a szigetnél, csak elhaladt mellette. Kikötöttünk Friol-szigetén és rosszul lettem. Szóval leparkoltam magam egy padra a kikötőben és vad napozásba kezdtem. XueChennek mondtam, a hajó másfél óra múlva megy vissza, addig sétáljon, ha akar, de én mozdulni sem bírok. Azt felelte, akkor ő megy, de van nála telefon, hívjam fel, ha valami bajom van.Fél órával a hajó indulása előtt küldtem neki egy üzenetet, hogy induljon el visszafele, akárhol is van. Gondoltam, én kis butus, ez egy sziget, nem tud lemenni róla. Hát had ne mondjam, hogy futnia kellett a hajóhoz és sűrűn kérni az elnézéseket, mert várni kellett rá.

Partot érve kitaláltuk, menjünk el a helyi Notre Dame-hoz. Ilyen minden városban van a jelek szerint. Felszálltunk a megfelelő buszra és a hegy legeslegeslegtetején megtekintettük a templomot a nyolcméteres aranyozott Szűz Mária - Jézus kettőssel a tornyán. Impozáns darab, nem mondom. Odabent rengeteg hajómakettet, festményt és egyéb képet fényképeztünk. A kilátás is eszméletlen volt a hegytetőről, csak megközelítőleg harminc képet csináltam, maximum negyvenet.

Leérve a hegyről rájöttünk, hogy éhesek vagyunk, mivel egész nap nem ettünk. Betértünk hát egy indiai étterembe, ahol nagyon finom curry-t ettem, csak épp volt egy nagy bogár a rizsben. Tényleg nagy volt... Indiai fűszer? - gondoltam én. Aztán fáradtnak és főleg fagyottnak nyilvánítottuk magunkat, hát elindultunk a szállás felé.

Na itt jöttek a gondok csak szép sorban ám! Csak a gyengébbek kedvéért mondanám, hogy Marseille iszonyatosan marhára de rettenetesen NAGYON NAGY!!!! A hotel pedig kint volt a szélén. NAGYON a szélén. Az emberek megint segíteni akartak, így csak nyolcszor tévedtünk el, szálltunk rossz buszra, indultunk rossz irányba. Több kocsmában jártam, mint az elmúlt évben összesen. Persze csak az irányt kérdeztem meg, de mindenhol a lelkemre kötötték, hogy ne szálljak be idegen autóba és véletlenül se engedjem a kínait egyedül kószálni. Legyen elég annyi, hogy nagyon nehezen találtunk oda és sokkal többet gyalogoltunk, mint ami az adott helyzetben egészséges lett volna. Kivilágítatlan autóutakon... A szállás egyébként elment, csak kicsit hideg volt. Viszont annyira fáradtak voltunk, hogy kilenckor már aludtunk is.

Másnapra megint városnézés volt betervezve, de ezúttal a hotelben kérdeztem meg, melyik buszokra kell szállni. A busz persze a hotel előtt vett fel minket, csak a google-térkép rossz helyre teszi a hotelt, így senki nem tudja, melyik busz megy oda. A helyiek sem. Alig negyven perc buszozással és metrózással vissza is jutottunk a belvárosba, és egész nap barangoltunk, meg fényképeztünk. Most már tudtuk, melyik buszt kell elkapnunk, hát összevásároltunk mindenféle fura kaját és elindultunk vissza a hotelbe. A busz jött is, én meg megkérdeztem a sofőrt:

én: - Elnézést, ez a busz megáll Les Fabrettes-állomáson?

Sofőr: - Igen, természetesen.

Aztán a busz egyszer csak elért a végállomásra, Marseille legtávolabbi csücskébe az Északi Kórházhoz.

én: - Elnézést, de nem azt mondta, hogy ez a busz megáll Les Fabrettes-állomáson?

Sofőr: - Jaj, bocsi! Elfelejtettem arra kanyarodni! És ez a busz garázsmenet, nem is megyek tovább!

Mit is mondhatnék? Sírni támadt kedvem? A rohadt város legtávolabbi csücskében egy hegy tetején álltunk és nem volt merre tovább. A nap épp lebukóban volt, úgyhogy a hőmérséklet drasztikusan zuhant és mi éhesek, fáradtak és a céltól baromi messze voltunk.

Aztán jöttek emberek, akik segíteni akartak. Mondták: Innen megy egy busz a hotelhez, mindjárt jön, ők is azt várják. Ezután együtt vártunk. Negyven percet. A nap lement, a hőmérséklet zuhant és a busz nem jött. Pontosabban jött, elment a fordulóhoz és ott elnyelte egy feketelyuk. Aztán csoda történt és egyszer csak ott volt! Beszálltunk és odamentem a sofőrhöz:

én: - Elnézést, ez a busz megáll ezen az állomáson (heves mutogatás a térkép megfelelő pontjára)? Van ott egy hotel, vele szemben meg egy iskola.

Sofőr: - Nem tudom. Milyen hotel és milyen iskola? Nem tudom, hol van.

én: - Hogy az Istenben lehet, hogy a Sofőr nem tudja merre megy a busz???? - (ékes magyarul) Rendben van. (franciául).

Aztán jött egy másik busz, annak a sofőrje felszállt hozzánk és őt is meginterjúztam az ügyben. Na ő azt mondta, jó buszon vagyunk. Persze a busz nem állt meg ott, ahol kellet volna, szóval egy megállót kellett visszagyalogolnunk a kivilágítatlan autóúton... megint.

Kilenckor hulla fáradtan, de legalább jóllakva és zuhanyozva zuhantunk az ágyba, hogy hajnal fél hatkor az ébresztőre kelhessünk. Negyed hétre jött értünk a taxi egy elég beszédes sofőrrel és csekély 27 euróért elszállított minket a vasútállomásra.

Hazafelé érdekes módon nem aludtam a vonaton. Helyette végignéztem az idei év legelső napfelkeltéjét. Igazán filmbeillően gyönyörű volt, ahogy a teljes sötétséget felváltotta a hajnal, aztán megjelent a nagy és narancssárga gömb a horizonton és egyre feljebb emelkedett. 

Párizsba visszaérve csekély két óra alatt átverekedtem magam a városon és megérkeztem Cergybe. Persze minden zárva volt, január elseje révén. Szerencsére a gluténmentes kaják nagy része nem romlandó, szóval éhes nem maradtam, csak a pihenésre kellett koncentrálnom, ahogy ma is. 

Jövőhéten azonban várnak a vizsgák, de előtte még ott a hétvége. Hogy mire számítok, majd megírom azt is!

Gamer Lány

pict0092.JPG

Szólj hozzá!

Felzárkózás

2014.12.28. 13:30

szerző: Gamer Lány

Hát... most legalább van mivel felzárkóznom. Ezen a héten több helyen jártam, mint az elmúlt két hónapban összesen.

Mint említettem, múlt vasárnap megérkezett a Kedves, hogy velem töltse a karácsonyt. A kezdeti "nem tudom elengedni a kezed és nem tudom levakarni a vigyort a fejemről"-állapot után kitaláltuk, hogy ha már itt van, elő is adhatnánk a "Párizs a világ legromantikusabb városa és mi éppen itt vagyunk!"-című színdarabot.

Hétfőn viszonylag korán felnyergeltük a metrónkat és a Kedves óhaja, valamint a forgatókönyv javaslata alapján elindultunk a Latin negyedbe. A terv az volt, hogy nyálasan romantikus sétát teszünk, magunkba szívva a hely hangulatát. Tervek-tervek... Valaki igazán megmondhatná, hogy minek is töröm magam? A vonat konkrétan még azelőtt lerobbant, hogy beértünk volna Párizsba. Nagy nehezen elvánszorgott a Défense-ig, de ott mondták, hogy ez a vonat, többé nem vonat. Eredjünk, amerre bírunk. Mit volt mit tenni, átszálltunk egy másikra, de mindenki más is így tett, szóval amolyan hering-akcióval elszenvedtünk két megállót. A hótaposónk is tele volt a tömeggel, ezért leszálltunk és ámulva állapítottuk meg, hogy iszonyatosan messze vagyunk a Latin negyedtől. Viszont kéznél volt a Diadalív, hát az ottani környéket barangoltuk be. Jó alaposan. Bokáig kopott a lábunk, mire elindultunk haza.

Kedden délelőtt főzőcskéztem, aztán ebédeltünk, három körül pedig elkezdtem készülődni az esti Opera látogatásra. Bizony! Opéra Garnier de Paris! Egy olyan hely, amit mindenkinek látni kell, mert csodálatos. Talán kicsit korainak tűnhet a három órai kezdésem, de még jó, hogy időben nekiálltam. Pont elkészültem, amikor Andra felhívott, hogy jó lesz, ha hamar elindulunk, mert karácsony lévén megszaporodtak az idióták a városban és minden vonat késik, mert ketten is kipróbálták, hogy vajon a fejükkel meg tudják-e állítani a metrót. Egyszerre. Nem nyertek.

Egy öngyilkos-jelölt előfordul. Egy gyilkos-áldozat kombináció megint csak előfordul. Na de hogy a halálban és főleg MIÉRT kerülnek a sínekre egyszerre ketten?

Hát mindenesetre nem volt gond az operába érkezéssel, még egy kávéra is futotta az időnkből. A darab, amit megtekintettünk, nem más volt, mint a La Source - A Forrás. Ez egy teljesen autentikus franci balett előadás, klasszikus díszlettel, klasszikus jelmezekkel. Mindenkinek csak ajánlani tudom, még a férfi ismerőseimnek is, ugyanis a darab a Kaukázusokban játszódik, tehát a férfi táncosok is rendes ruhát hordanak. Tartalmilag egyébként klasszikus tündér-tragédia. Szerelmi sokszög, tündérek, manók, király és hercegnő és a végén mindenki boldogan él, kivéve a prímabalerinát, aki szerepe szerint elhalálozik. Nagyon szép volt és meglepően nagyszabású.

Szerda ezen a héten karácsonyra esett, úgyhogy a Kedvessel közösen főztünk. A menü húsleves, marhahúspogácsa és fahéjas rizs volt. Közben skype-konferencia a családdal és egy-két ismerőssel.

Csütörtökön megint elindultunk a Latin negyedbe. Ezúttal sikerült is eljutnunk a célig, és egész nap kóboroltunk, fényképeztünk és fagyoskodtunk. El kell ismernem, hogy az időjárás nagyon kedvező volt. Majdnem egész nap sütött a nap, és felhőtlen volt az ég, de ez sem segített a fog vacogtató hidegen.

Pénteken hasonlóan jártunk el, csak más helyszíneken. Párizsi viszonylatokban is sokat gyalogoltunk, de legalább sok szép helyen jártunk. Az indulást ebéd utánra időzítettük, hogy sötétedés után is a városban tudjunk maradni és meg tudjuk nézni a karácsonyi dekorációkat. Hát... szép-szép, de azért többet vártam. A Place Vendôme-on volt egy marék giccses fenyőfa, de ezen kívül csak ugyan olyan, mint otthon, nem több. Éjfél körül kerültünk ágyba, pusztán azért, hogy négy órát felszínes alvással töltsünk.

A hajnal négy-negyvenes ébresztő nem tett jót a személyiségemnek, de a Kedves se volt jobb állapotban. Hála az ünnepi/hétvégi menetrendnek, az öt-negyvenes metróval kellett mennünk a Gera du Nordra, hogy elérjük a hét-negyvenes vonatot Lille-be. A tervek szerint egy napot töltöttünk volna a szép és látványokban gazdag északi városban, hogy aztán este visszajöjjünk Cergy-be. El is értük a vonatot. A TGV elsuhant velünk Lillebe. Ahol szakadt az eső, fújt a szél, de nem alapszinten és olyan hideg volt, hogy lefagyott... mindenünk. És persze még kilenc se volt, tehát minden az ég világon zárva volt. Behúzódtunk egy tök üres plázába és vártuk, hogy enyhüljön az idő, aztán mikor úgy-ahogy elállt, nekiindultunk a városnak. Összesen tizenöt órát töltöttünk Lille utcáin. Meg még hármat az egyik moziban, ahol megnéztük a Hobbitot, de ez nem ide tartozik.

Tizenöt óra még kocsival is rohadt sok, hát még gyalogosan. Nem unatkoztunk, rengeteg mindent láttunk, de annyira elfáradtunk, hogy arra most alig találok szavakat. És ugye előtte alig négy órát aludtunk. Ültünk óriáskeréken, ettünk étteremben, voltunk moziban, a helyi Lafeyette-áruházban. Nagyon-nagyon szép volt, de legközelebb nyáron megyek csak oda.

A Hobbit egyébként nagyon vicces volt. Angolul, francia felirattal. Hát a fordítónak elég élénk volt a fantáziája. Persze a film jó volt, meg minden, de csak rajongóknak ajánlanám, és senki ne várja, hogy bármi köze legyen az eredeti történethez.

Hazafele újabb TGV, majd metró Cergy-be. Összesen a nap folyamán öt órát utaztunk, tehát a mérleg: négy óra alvás, öt óra vonatozás, tizenöt óra Lille. Éjfélkor kóma szerűen zuhantunk álomba.

Ma tíz órakor arra ébredtem, hogy nem alszom. Aztán a következő tapasztalat a lábaimba hasító fájdalom volt. Alig bírtam felállni az ágyról. Mászkálás helyett inkább áttelepedtem a gép elé, hogy beszámoljak a hét eseményeiről.

A következő hét megint eseménydúsnak ígérkezik, de majd megírom azt is.

Mindenkinek BOLDOG ÚJ ÉVET! és Jövőre, veletek, ugyanitt!

Gamer Lány

opera-garnier.jpg

Szólj hozzá!

Ha elmarad a péntek

2014.12.21. 21:27

szerző: Gamer Lány

Nem tudom hányan vették észre, hogy elmaradt a péntek, de így volt. Ez esetben azonban nem csak a blogbejegyzésre értem ezt, hanem a pénteki napra is. 

Az a filozófiám, hogy amikor az embernek valamiféle iskolai/munkahelyi szünete van, akkor minden nap szombat, kivéve azt, amikor vizsga van, mert akkor az hétfő.Ezen a gondolat meneten végigfutva, múlt vasárnap óta szombat volt. ma is csak azért van vasárnap, mert a Kedvesem ma érkezett és ma van blog-nap.

Bezony! Múlt vasárnap óta csak pihenkéltem és punnyadoztam. Ezen tevékenységeket fűszereztem vásárlással, főzéssel és takarítással. Utóbbiból meglehetősen sokkal. Persze nem azért mert vendéget vártam, hanem mert a kollégiumi szobákra egyszer-egyszer ráfér egy teljes kitakarítás. 

Aztán ma végül időben sikerült felkelnem, szemben a többi nappal, amikor dél előtt alig-alig ébredtem fel, és nagy erőkel várakoztam. Az eredeti terv az lett volna, hogy délelőtt Párizsban bóklászunk XueChennel és amikor jön a repzi akkor ketté válunk, mert nem akarja tartani a gyertyát. Na de mindenki tudja, hogy vagyok a tervekkel: Azért vannak, hogy megbukjanak! XueChen megbetegedett, az időjárás meg elromlott. Szóval egyedül a zimankóban nyilván nem mentem sehová. Ráadásul a Kedves még otthonról felhívott, hogy a járata alapból húsz percet késik és nem biztos, hogy eléri a reptéri buszt Párizsban.

Ja igen! Párizsnak hivatalosan három reptere van. Charles de Gaulle - a fő-fő reptér, Orly - a belföldi járatokhoz és Beauvais - a fapados nemzetközi járatoknak. A valóságban viszont Beauvais potom 70km-re van Párizs legkülső külvárosától. Emberien fogalmazva az Isten háta mögött a retkes francban. Csak spéci reptéri busszal vagy kocsival megközelíthető. 17 euro alsó hangon is.

Szóval a Kedves végül csak leszállt és a reptéri busz is késve indult. Én persze tudtam, hogy idő, mire a busz beér és az is idő, mire én beérek, mert ugye hol máshol is állna meg a busz, mint a belváros közepén. Annyira végül nem kalkuláltam mellé. Csak egy órát kellett várnom a buszra. Ez alatt az idő alatt viszont volt alkalmam megtekinteni a helyi Kongresszusi Központot, ami igen nagyon szép és modern és csillogó. 

A színházon kívül van benne mozi, pláza és éttermek is. Meg persze egy Hayatt-hotel. Nem mintha szemben nem a Meridien állna...

Szóval mikor a Kedves is meglett, haza indultunk és csak egy forralt bor erejéig álltunk meg a Défense-nál, ahol úgyis át kellett volna szállnunk.

A héten majd remélhetőleg sok mindent meg tudunk nézni, és bár nem ígérem, hogy pénteken, de majd megírom azt is.

Illetőleg minden kedves olvasónak boldog és békés karácsonyt szeretnék kívánni, innen, a mélyfagyasztott, ám hó nélküli Párizsból!

Gamer Lány

christmas.jpg

Szólj hozzá!

A hétvége? Nem emlékszem igazán...

Rémlik, hogy voltak terveim, amik persze nem valósultak meg, például kiruccanás Párizsba, karácsonyi ajándék vásárlás, találkozás a lányokkal... de sajnos a maradék agysejtjeimet felemésztették a sorozat epizódok és a filmek a hétvégén.

Oké-oké, a helyzet az, hogy annyira rossz idő volt, hogy egyik kimozdulós programot se lehetett megvalósítani, és mivel rajtam kívül mindenki vizsgázik a héten, mindenki elvonult a kis könyveivel vagy a szobájába, vagy a könyvtárba. Szóval egyedül maradtam.

Annyira azért nem bánom a dolgot. Új értelmet adtam a karácsonyi dekorációnak: Mivel már eléggé közelednek sz ünnepek, gondoltam kicsit dekorálok a szobámon. Nem akartam rendes karácsonyfa díszeket venni, mivel mi a fenét csinálok velük, ha végre haza megyek?!, hát vettem karácsonyi csomagoló papírt. Itt jegyezném meg, hogy nem igazság, hogy nem lehet zöld-ezüstöt kapni. Kénytelen voltam beérni egy kék-ezüst verzióval.

Szóval megvettem a papírt, aztán rájöttem, hogy nincs is  mit belecsomagolnom. Mármint de tényleg.  Némi fontolgatás után aztán négyzeteket vágtam belőle és hamarosan megszülettek az új dekor elemek: Karácsonyi papír darvak! Szerintem korszakalkotóan zseniális, főleg, mert most a plafonról lógnak és repkednek a szobában.

Korábban még gondolkodtam azon, hogy milyen témát lenne érdemes boncolgatni az itt tartózkodásom kapcsán de csak kettőt találtam:

Az egyik a közlekedési lámpákkal kapcsolatos. Egészen pontosan csak annyi, hogy még nem láttam senkit, aki a zöldön ment volna át. Komolyan. Mindenki akkor jön-megy, amikor kedve tartja, az, hogy a gyalogos a zebrán sétál éppen, az kit érdekel, ha egyet elütsz. lesz még másik! Az, hogy egy autópálya lehajtónál épp özönlenek az autók, nem számít, valahogy csak át tudunk futni köztük! Itt az emberek halni készülnek. Minden egyes alkalommal. Szóval aki teheti, kerülje a gyalogátkelőhelyeket.

A másik téma elég undorító, ugyanis a vécékről szól. Két fontos aspektusa van a dolognak: Az egyik, hogy Párizsban, a terrortámadásoktól való félelem miatt, egyáltalán nincsenek illemhelyek. Mármint olyanok, ahová a turisták betérhetnek, ha kell. Csak az éttermekben van, de ott meg értelem szerűen fogyasztani kell, hogy elmehess. Szóval kedves kirándulók, csak óvatosan a vízfogyasztással!

A másik pont amit kiemelnék az a közintézmények, például az egyetem. Minden mosdó koedukált. Az ajtókon néha van valami jel, hogy férfi, vagy női mosdó, de legtöbbször ajtó se nagyon van. Igazán nyomasztó, hogy az ember lánya bemegy megigazítani a sminkjét vagy a ruháját és a szomszédos mosdókagylónál ugyan ezt csinálja egy fiú is. Igen, a sminkes részt is!. A tisztasági faktorról meg ne is beszéljünk.

Hát azt hiszem, ennyi volt mára. Ami ezután következik, még nem tudom, de majd megírom azt is!

Gamer Lány

img_20141215_110900_1_.jpg

Szólj hozzá!

Az utolsó hét

2014.12.12. 19:31

szerző: Gamer Lány

Félreértés ne essék, nem az utolsó hetem Francia földön, csak az egyetemi képzésem szorgalmi időszakának legutolsó hete. Bizony! Holnaptól hivatalosan is már csak vizsgák vannak hátra. Három itt és az államvizsga otthon. Mit ne mondjak, annyira nem bánom a dolgot.

Már az előző diplomám megszerzésekor is ebben reménykedtem, de a mesterképzés közbeszólt. Szerencsére esélytelen, hogy phd képzésben részt vegyek, szóval nem fenyeget a veszély, hogy megint beszippant a rendszer.

A hét egyébként meglepően eseménytelen volt ahhoz képest, hogy ez az utolsó hét a szorgalmi időszakban. A franciák nem nagyon törik magukat, hogy január előtt jegyet szerezzenek.

Hétfőn visszakaptuk a múltheti francia teszteket. Költői kérdés: Mit jelent az, ha a csoport legjobbjai között végeztem eredmény szempontjából, de kevesebb mint 50%ot értem el. Az egész csoport idiótákból áll, vagy a teszt volt szívás?

A keddi angol óra tökéletes időpazarlás volt és a helyi diákok még mindig nem beszélnek angolul normálisan. Alig értettem amit mondanak és nem csak az akcentusukról van szó. Az csak szimplán francia, de a tudásuk... na az viszont gyatra.

A nap további részét megint a CAF - nál töltöttem. Két órát álltam sorba, hogy MEGINT lefénymásolják a személyimet és MEGINT ne mondjanak semmi hasznosat a lakhatási támogatás kapcsán. Oh azt leszámítva, hogy HA minden megvan akkor TALÁN hat hét múlva lesz is valami. Megjegyezném, hogy az bőven januárban lesz már.

A csütörtöki töri óra legalább nem okozott csalódást. Még mindig érdekes az amerikai telepesek élete. Az időjárás szintén érdekes. Az internet által jósolt a kicsit felhős napos időt felváltotta a baromi hideg van és folyamatosan esik valami undocsmányság. Elég lehangoló volt. 

Ma már csak a mai napot kellett túlélnem. Hát mondanám, hogy felemelő volt, de inkább a szégyenletes illik rá. Mármint szégyenletes, hogy az aktív egyetemista képzésemnek egy borzalmasnál is horrorisztikusabb francia órával kellett véget érnie. Ha ez előrejelzés az életem hátralevő részére, amit megjegyzem, hosszúra tervezek, akkor inkább a phd képzés. 

Ez az utolsó óra annyira unalmas és érfelvágósan francia volt, hogy az félelmetes. Egy 2014ben debütált alternatív zenekartól hallgattunk meg egy zenének nevezett hörgés-kompozíciót. Amikor kézhez kaptuk a szöveget, akkor sem lett jobb, sőt! Akkor megtudtuk, hogy a hörgés arról szól, hogy az élet mekkora szívás. Én is így éreztem, miközben hallgattam őket. Könyörögtem a sorsnak, hogy véget érjen az az egy szám. 

Hazafele megfájdult a hasam és jéggé fagytam egyszerre, szóval a mára tervezett korcsolyázást le kellett mondanom, nem mintha bárki is ráért volna. Mindenki megy haza az ünnepekre és még előtte akarnak egy emlékezeteset inni. Pontosabban emlékezetvesztőset. Nem igazán vagyok érdekelt a dologban. Nem hiszek a túlzott alkoholfogyasztás pozitív hatásaiban. Szóval estére marad a pihenés.

A hétvégére esőt mondanak, szóval még nem tudom, mi lesz, de majd megírom azt is!

the_end.jpg

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása