Mert mi is lehetne felemelőbb, mint olyan ételt készíteni, amiből te magad egy falatot sem ehetsz!
Az egész azzal kezdődött, hogy múlthéten elkéstem az órámról. Ami figyelembe véve, hogy milyen kevés órám van, igen szánalmas dolog. Tehát,amikor kettő egész perc késéssel betoppantam a terembe, a Professzor úr mosolyogva közölte, hogy "Who late two minutes, has to bake an applepie!". Nem estem kétségbe, mert bátor kislány vagyok, azt feleltem: "If I bake it, you'll have to eat it!".
Tehát ma délután bevásároltam, hogy elkészítsem a pitét. Csak ugye ott van az a tény, hogy lisztérzékeny vagyok. Nem süthetek akármiből, viszont a gluténmentes almás pite nem az igazi. Szóval normál hozzávalókat vettem és egy megfelelőnek tűnő recept alapján elkészítettem a teszt-pitét.
A teszt-pite azért kell, mert nem akarom megmérgezni a professzoromat, sem a csoporttársaimat. Tesztcsoportnak pedig néhány informatikust választottam, akik bár szinte bármit megesznek, a véleményüket őszintén elmondják majd.
Ha sikere lesz a teszt-pitének, akkor holnap délelőtt megsütöm a versenypéldányt és elviszem a professzornak. Legyen neki pitéje.
Persze nekem fogalmam sem lesz róla, hogy ténylegesen milyen a pite, mert rendes lisztet nem ehetek, de a nagy igazság az, hogy még csak nem is szeretem az almás pitét.
Gamer Lány
Utolsó kommentek