Egészen biztos vagyok benne, hogy néha minden embernek szüksége van egy olyan napra, amikor semmit nem csinál. A legtöbbeknek azonban viszonylag ritkán adatik meg, hogy ténylegesen ne legyen semmi dolguk. Mégis, az emberek nagy általánosságban már akkor boldogok, ha csak nyugodtnak titulálhatnak egy napot.
Én is így voltam ezzel a hétvégével. Péntek este abban a kiváltságban volt részem, hogy a lányok elmentek bulizni a nagy párizsi éjszakába, így csend és nyugalom honolt kis szobánkban. Ezt a tényt a korai lefekvés nevű tevékenységgel ünnepeltem meg. Fél tízkor letettem a kis buksimat és másnap kilencig aludtam. Ez a tény szerintem cseppet sem meglepő, hiszen a héten többször is éjszakáznom kellett, tesztek is voltak és stresszeltem is épp eleget, szóval a kimerülés kiütéssel nyert.
Reggel viszont, tizenkét óra kóma után kipihenten ébredtem. Normális egyetemisták ilyenkor a másik oldalukra fordulnak és tovább alszanak, de mindig is lázadtam a konvenciók ellen, hát elővettem az angol házit és nekiültem megírni. Betegnek hangzik? Az is, de ez van. Persze közben zenét hallgattam, és igyekeztem a lehető leghalkabban létezni, mivel a parti-lányok csak reggel hét körül értek haza. Gyors ebéd és némi győzködés után XueChennel elkirándultunk a legközelebbi Decathlonba. Normális embereknek a Decathlon nem egy kirándulási célpont, de azt hiszem említettem már, hogy milyen viszonyban vagyok a normális dolgokkal, győzködni pedig XueChent kellett, mármint, hogy szakadjon már ki a könyvtárból, végtére is szombat van.
Kirándulás alatt azt értem egyébként, hogy a fent említett sportbolt három kilométerre van a kolesztól és mi el-, és visszasétáltunk. Amúgy hatalmas bevásárlást csaptam ám! Vettem egy cicanacit és egy mikroszálas kéztörlőt, szóval tényleg csak a kimozdulás volt a cél. Minden esetre majdnem öt óra volt, mire vissza értünk. Vacsi és némi filmnézés következett számomra, Andráék pedig ismét elindultak meghódítani az éjszakát. Ezt a tényt méltányolva ismét korán feküdtem, ami elsőre jó ötletnek tűnt.
Csak egy apró hiba csúszott a számításaimba, mégpedig a saját szervezetem. Mivel mint minden egyetemista, én is ahhoz vagyok szokva, hogy 4-6 óra alvással megfelelően teljesítsek, igazából nincs szükségem ennyi pihenésre. Hajnal háromkor a testem és az elmém közölte, hogy kösz a pihit, de jól vagyunk, most már igazán csinálhatnánk valamit. Vasárnap hajnal háromkor azonban a fű se nő, én pedig nem akartam bekapcsolni a gépem, vagy ilyesmi. Térültem-fordultam, fogat mostam még egyszer, szellőztettem, számoltam a bárányokat, ami csak eszembe jutott. Természetesen egy idő után visszaaludtam, de fel kell jegyezzem a mentális NE TEDD! - listámra, hogy egymás után kétszer nem szabad ilyen sok alvással próbálkoznom.
Vasárnap reggel megint csak halkan előkaptam egy kis francia házit és azzal ütöttem el az időt, amíg a lányok felkeltek. Azután felzárkóztam a sorozat epizódokból, amiket általában nézek, majd ebédet készítettem. Andra és a barátnője a délutánt Versailles-ban töltötte, szóval kihasználva, hogy nincsenek útban, kitakarítottam a szobámat és a közös helyiségeket. A konyhában persze még mindig ott áll a szétkapott szekrény és felmosás közben eltörtem a felmosó nyelét, szóval kalandok megint adódtak.
Este már nem is küzdöttem a korai lefekvéssel, amit egyébként a szomszéd szobában lezajló koncert lehetetlenné is tett volna. Filmet néztem, beadandót gyártottam és éjfél körül dőltem ki.
Nem volt egy rossz hétvége, bár talán kicsit körültekintőbben kellene kezelnem az alvást, mint tevékenységet. A hétre megint tesztek várhatók, de majd megírom azt is!
Gamer Lány
Utolsó kommentek