Mielőtt bárki megrémülne, nem a híres-hírhedt könyvekről szeretnék írni, ugyanis nem olvastam, sőt nem is érdekel. Pusztán csak arra akarok utalni, hogy a hétköznapok, bár egyformának tűnek, koránt sem azok. Minden nap felkelek, minden nap tanulok, eszem, iszom, alszom, de az apróságok azok, amik megkülönböztetik a napokat egymástól.
A múlt héten például erőltetett menetben írtam a diploma dolgozatomat, mert a nyakamon a határidő és már így is csúszom egy félévet, nem kell még egy. Szóval némi külső segítséggel, viszonylag jól haladtam, amikor beütött a crach! A nagypapa összetűzésbe került a flexszel. A meccs szerencsére döntetlen lett, de így is az ügyeleten kötöttünk ki. Nagypapi kezét összevarrták, és alig tudtuk visszatartani a kert felásásától.
Aztán rám köszöntött a hétvége, és egy osztálytalálkozó. Érdekes volt újra látni mindenkit, és persze jó hallani, hogy van munkájuk, itt jártak, ott tanultak, de be kell vallanom, hogy úgy érzem, két diplomával az én karrierem van a legmélyebb ponton. Nincs munkám, nincs tervem és az évtized jelentős részében egy iskolapadban kuporogtam. Szánalmasnak érzem magam. Viszont boldog voltam, hogy láthattam a családomat, az unokaöcséimet és mindenki mást is. Azután következett egy hajnali hazaút vonattal és felvirradt a húsvét vasárnapja. Hétfőn egy kis locsolkodás, pontosabban vödörből nyakonöntés tetézte be a programot.
Holnap megyek az iskolába konzultálni és remélhetőleg az utolsó simításokat elvégezni a dolgozatomon, hogy hétfőn nyomtatva, spirálozva beadhassam és elfelejthessem, kb két hétre, mert aztán jöhet a folytatás, de az még a jövő zenéje.
A napok csak folynak és összefolynak, és alig veszem észre, hogy mennyire rohan az idő. Ráadásul egyre feledékenyebb vagyok. Elhagyok dolgokat. Persze nem úgy csinálom, mint az amatőrök, nem a kulcsom, nem a telefonom vagy az igazolványomat, dehóóógy. Egészen konkrétan például az uszoda cuccomat hagytam el, mindenestül. Benne volt a törölközőm, a fürdőruhám, a szemüvegem, mindenem, és táskában volt. Ugyan így hagyom el a lakásban a dolgaimat, ruhákat, könyveket, edényeket. Korai szenilitásra gyanakszom.
Mindent összevetve azért nem rossz a helyzetem, mert a hétvégén rendezvényre megyek és egészen biztosan lesz róla mit írnom.
Gamer Lány
U.i.: A végére egy kivételesen cuki kép
Utolsó kommentek