A hétfői nap maga volt a testet öltött nosztalgia. Egy ártatlannak induló reggel, tejeskávé, joghurt. Némi takarítás, nyugodt ebéd, hogy aztán melegen üdvözöljenek a Pokol Tornácán.
Oké, ez talán egy kicsit dramatikusra sikerült, de még most szeretném leszögezni, hogy sosem szerettem franciát tanulni. Mármint konkrétan az aktív, tevékeny francia tanulásra gondolok. Ülni az órán, bámulni a tanárra, unalomba süllyedni az ötödik perc után... Mért nem lehet ez érdekes? Mint mondjuk a történelem? Vagy az irodalom?
Nos tehát hétfőn délután kettőtől este hatig ültem egy teremben és kiscsoportos foglalkozásban franciát tanultam. Borzalmas volt. Tisztára mint a gimiben! Már ott is utáltam, méghozzá nem kicsit. Bár ott legalább volt annyi helyzeti előny, hogy mindenki egy szinten volt. Itt bezzeg! Elvileg ez a C1/C2 - kategóriás csoport, tehát a legmagasabb nyelvtudással rendelkezők kerültek ide (Taps-taps Nekem!). Nem sokan vagyunk és nem is mindenki jött el, szóval családias hangulat is lehetett volna. DE NEM! Van egy lány, aki konkrétan anyanyelvi szinten beszéli a franciát, szóval mellette értelem szerűen eltörpül mindenki. Van egy férfi, akik elméleti fizikát oktat itt az egyetemen, de Németországból jött, tehát tanulja a franciát, viszont folyton okoskodik és néha még az oktatónkat is leszólja. Összességében mindenkit lenéz és lekezel, de többen mondták, hogy minden német így viselkedik errefelé. Vannak az átlag tanulók, például a svájciak és én, és végül vannak az orosz fiúk. Na, hogy ők hogy kerültek ebbe a csoportba, azt viszont végképp nem tudom. Még az angol is döcögve megy nekik néha, nem hogy a francia. A kissé eklektikus csapat hangulatát és teljesítményét csak fokozta, hogy amikor azt mondom, kettőtől hatig volt óra, akkor azt úgy is értem, egyetlen rövid, tíz perces szünetet beiktatva négy körül. A fárasztó egy igen gyenge kifejezés a valóság leírására. micsoda mázli, hogy csak hetente egyszer van ilyen.
Kedden előrébb léptem a lakhatási támogatás fronton, ugyanakkor megint szembesültem a helyi ügyintézésben tátongó szakadékokkal. Annak ellenére, hogy a támogatáshoz mindent online kell kitölteni és igazán nem vesz igénybe sok időt, a szükséges dokumentumokat nem lehet elektronikusan benyújtani. Sem feltölteni, sem e-mailben beküldeni, de még pendrive-on se lehet leadni. Szóval miután másfél órát álltam sorban, hogy kapjak egy sorszámot, és újabb fél órát vártam, míg szólítottak, a kedves kisasszony a pult mögött közölte, hogy nyomtassam ki a papírokat és vigyem be valamelyik nap.Nem mintha utána ők nem szkennelnék be, hiszen mindent elektronikusan tárolnak és küldenek el a központjukba, de mindegy. Szerintem, ha már arra képtelenek, hogy összeüssenek egy normálisan működő online rendszert, legalább az épület ajtajára kiírhatnák, hogy: Minden papírt ki kell nyomtatni és éljen a környezetvédelem! Az este megint vásárlással zárult és vettem egy bögrét, egy tálat és egy kispárnát. Szegény Pikachu-s kispárnámat eléggé megviseli, hogy alszom rajta. Nem igazán erre találták ki. Alvásról szólva, az ágyam annyira nyikorog, hogy a hang beférkőzik az álmaimba és furábbnál-furább képeket kreál az elmémben. Bár az is igaz, hogy legalább jól szórakozom éjszakánként.
A szerda reggel megint a CAF-irodában talált, ezúttal minden ki volt nyomtatva és alig fél óra sorban állással el is intéztem mindent, nem csak magamnak, de XueChennek is. Leadtuk a dokumentumokat és vettünk neki telefont, hogy tudjon beszélni az oktatóival és a többi kínai hallgatóval. A délelőttöt megkoronázta az ebéd, ami bár nagyon finom volt, sajnos utóbb kiderült, nem glutén mentes. Halra éheztem (rossz hatással van rám a tenger közelsége) hát a menzán halat kértem. Amit csak utólag vettem észre, hogy nem hal szelet volt, hanem halburger. Vagy halfasirt, ha úgy tetszik. Pont mint a normál fasírt, csak hús helyett hal volt benne. Csak remélni tudtam, hogy nem fog nagyon fájni a hasam. Pedig milyen finom volt... Ma este viszont megtaláltam az egyetlen előnyét annak, hogy pár nélkül vagyok itt.Ez pedig a fokhagyma. Nyersen, sütve, szósznak, feltétnek, fűszernek. Sajnos a frusztrációt nem oldja.
Péntek van... hőőőőőőőőőőő...
Kicsit nehezen indult a nap, mivel ebben az országban a hivatalos "Ereszd-el-a-hajamat-mert-parti-van!" - nap csütörtökre esik. És péntek hajnalig tart. Nekem persze teljesen önerőből (kávé és algoflex) sikerült úrrá lennem a a belső káoszon mi több, az előző éjszaka romjait is feltakarítottam.
Amúgy egy nagyon jól sikerült nap jól sikerült estéje volt. Andra és én ünnepeltünk! Mégpedig a leendő közös internetünk megszületését, pontosabban megvásárlását. Kicsit elegünk lett abból, hogy semmi nem fut rendesen és nem töltenek be a linkek, ezért beruháztunk, fejenként havi 13 euroért internetbe. Sajnos még mindig nem fogja megközelíteni az otthoni sávszélességet, de legalább valószínűleg a skype és a youtube működni fog. Szép lassan azért elrendeződnek a dolgaink. Nagyon lassan...
Tehát ma reggel megküzdöttem az elemekkel, de az evés elmaradt. Fél kettőkor kezdődött az órám és szerencsére a Tanárnő megengedte, hogy egészkor távozzak is, hogy időben odaérjek a hármas számú francia órára. Mondhatjuk, hogy nem érte meg sietni. Két órán keresztül hallgattam, ahogy két svájci csaj vitatkozik pár olasszal, hogy egyes francia szavak vajon latin, vagy inkább görög eredetűek-e. Mondhatnám, hogy érdekes óra volt, de nem. Valami tragikus sorsú világlázadó francia énekes két slágerét hallgattuk meg (a dalszövegtől a csoport fele depresszióba zuhant, a maradékot a elaltatta a dallam), azután elemzéshez láttunk. Minden egyes sort értelmeztünk, és megvitattunk, pontosabban a vitatkozók atomokra cincálták a szöveget. Olyan volt, mint otthon irodalom órán a verselemzés. Vajon mit akarhatott mondani a költő? Egy pohár szesz és két spangli között? Vajon mi járt a fejében, amikor ezt a dalt írta? Vajon, ha ezt a részletet kiemelem a kontextusból akkor rá tudom erőszakolni a saját értelmezésemet?
Hogy mért nem kezdtem a fejemet ütemesen a padhoz kopogtatni? Mert az óra végére annyira éhes voltam és annyira leesett az energia szintem, hogy az egy helyben való üléshez is koncentrálnom kellett. Szerencsére ez is véget ért egyszer csak és megmondtam az előadónak, hogy minden elkövetkező óráról késni fogok, mert máshol is jelenésem van. A brit történelem annyival érdekesebb! Ha minden francia óra ilyen lesz én nem tudom, hogy fogom kivitelezni az ébren maradást. Bár el kell ismernem, hogy a hétfői óra még mindig jobb volt, mint a mai. Ott legalább néha volt valami hasznos információ.
Összességében ez egy viszonylag eredményes hét volt, hiszen négy tantárgyból kettő kiemelkedően jó, egy átlagos és csak egyen akarok folyton elaludni. Ez azt hiszem pozitív mérleget jelent. Már csak a francia könyveket kell megszerezni (Javaslat a tanároktól: Rendeljétek meg Amazonról, mert amúgy sose juttok hozzá!), és a telefont, de mindezek a jövőhét kihívásaihoz tartoznak.
Holnap hétvége és újra turistásat fogok játszani, ezúttal egy másik színtéren. Majd arról is beszámolok.
Gamer Lány
Utolsó kommentek