Oké, nem mondom, hogy rossz hét volt, de azért tartózkodnék a pozitív ömlengéstől is. Ha teljesen őszinte szeretnék lenni, azt mondanám az unalomba fáradtam bele. Százalékosan kifejezve, ha az öt napot vesszük száz százaléknak, akkor 70% dögunalom és 30% hááááááááát elmegy.
A hétfő pont úgy sikerült, ahogy vártam. Visszakaptam a francia tesztemet, azt a kis cuki, három órás verziót. Pont olyan lett, mint vártam.
- Hallott szövegértés: 20,5/25 pont.
- Olvasott szövegértés: 20,5/25 pont
- Önálló szöveg alkotás: 6/12 pont (Szöveg: 6pont, nyelvtan: 0pont
A kedd igazán csendes volt. Bank Holiday, ami annyit tesz, hogy minden zárva van, többek között az iskola is. Áldott csend és nyugalom... lett volna, ha a karbantartó nem állít be fél kilenckor, hogy szerel egy kicsit a konyhánkon. Zajos volt. Nagyon. Nem segített a személyiségemen aznap.
Szerda... Elvileg tanultam a másnapi tesztere. Gyakorlatilag megnéztem az összes elmaradásomat a Dr. Csont legújabb évadából, és kitakarítottam a szobámat, sikeresen elodázva a tényleges tanulást. Persze azért a jegyzeteket gondosan az asztalon tartottam, hogy jól lássam őket. Úgy este hét fele végül eszembe jutott az ősi egyetemista mondás: Méé? Hóónap vizsgaaa? és akkor nekiálltam az anyag áttanulmányozásának.
Csütörtökön megírtam a tesztet. Szerintem az már elég régen rossz, ha az ember teszt közben unatkozik. Kétféle kérdés volt: olyan amire akkor sem tudod a választ, ha abban a korban éltél és részt vettél az adott eseményen, és olyan mit minek kérdeznek meg, ha egyszer nyilvánvaló. Mindez felelet választós köntösbe bújtatva, a gyarmatosított Amerika földjén. Utána elmentem cipőt venni és annyira mélyponton voltam, hogy az első szembejövő, viszonylag kulturált példányt megvettem. Most gazdagabb vagyok egy pár barna rövid-csizmával. Az egyetlen érdekessége, hogy 38as. Kínaiak....
Ma pedig? Hát a hét összes érdekessége arra az egy órára korlátozódott, amin ma voltam. Brit történelemből épp nyolcadik Henrik és gyermekei korszakában járunk és hát ők aztán tudtak élni. Meg ölni (lefejezett feleségek, Véres Mária és a protestáns üldözések kora - mennyi finom ketchup!).
Utána már csak egy újabb francia nyekergést kellett végighallgatnom és mikor hazaértem, elhatároztam, hogy megírom a mai bejegyzést, ezzel hivatalosan is befejezettnek nyilvánítva a hétköznapokat. Kicsit olyan, mintha feladnám, de talán ha elhitetem magammal, hogy már hétvége van, akkor véget ér ez az enervált állapot is.
A hétvégétől jelentősen többet várok, de sajnos a program erősen időjárás függő. Mindegy, majd megírom azt is!
Gamer Lány
Utolsó kommentek