Az ember mindig azt gondolja, hogy jó dolog, ha minőségi oktatásban részesül. Persze, amikor a tanárok sokat követelnek, rendszeresen megszidnak, vagy újra csináltatnak feladatokat, akkor szívjuk a fogunkat, de a végén, ha vissza tekintünk, elégedetten állapítjuk meg, hogy amit megtanultunk, az ér valamit. Lehet, hogy csak egy szilárd alap, de akkor is van mire építeni. Az évek során én is sokszor nyafogtam, mi több, a mai napig nyafogok, ha valamit újra kell kezdenem (lásd diploma dolgozat), de erősen reménykedem benne, hogy a jövőben majd úgy fogok erre is vissza gondolni, mint valami hasznosra. Hiszen ami nem öl meg, az erősebbé tesz.
Végül a szorgalmas kisdiák megszokja, hogy követelnek tőle, mondván teher alatt nő a pálma. Aztán jön a hideg zuhany. Amikor találkozol valakivel, aki nem pont ugyanazoknak a követelményeknek kellett, hogy megfeleljen, és az iskolája is eléggé más rendszerű.
Hétfőn megint négy órás francia-bulit tartottunk és meglepődve tapasztaltam, hogy a többiek nem igazán értik a hallgatásos szövegeket. Számomra teljesen egyértelmű volt a tartalma a rádió beszélgetésnek, és így a feladatot is meg tudtam oldani. Jelentős mennyiségű nyelvtani hibával, de tartalmilag tökéletesen. Aztán eszembe jutott, hogy az érettségin is a hallgatásos feladatom 90%-os lett, míg a nyelvtani 10%-os. (Tudom, tudom, eléggé szánalmas). A mellettem ülő német fiú azt mondta, feléjük nem divat a hallgatásos szövegértés, inkább csak az olvasott.
Kedden reggel tovább mélyült az elképedésem. Az angol óra elején sikerült kiselőadás témát szereznem, prezentációs dátummal együtt és szerencsésen egy olyan lány mellé ültem, aki egy évig tanult Bostonban, szóval angolul és persze franciául is tudtunk beszélni. Az óra elején meghallgattunk egy kiselőadást az okos telefonokról. Vagyis elméletileg ez történt, gyakorlatilag pedig négy angolul igen gyatrán beszélő diák motyogott a tábla előtt. Gaál professzor sírva fakadt volna, ha látja az előadásukat, de előtte biztos, hogy kizavarja őket. Azt se tudták mit mondanak. Mármint az angol szakszavakat helytelenül használták, és a nyelvtant ne is említsük (Bort iszom és vizet prédikálok?). A diasoruk pedig egy nagyon csúnya vicc volt. Minden dia fehér volt, fekete betűkkel. Viszont a betűtípus, a betűméret össze-vissza volt, a megjelenített diagram és a mellé kiírt adatok nem egyeztek, semmit nem szerkesztettek, minden csak képként volt beillesztve és agyon volt animálva. Komolyan, mondom, az a két sor, amit felírtak a diára 10 másodpercig pörgött, úszott és villogott, mire teljesen megjelent. Ráadásul szerintem négyből ketten készítették, mert volt aki azt sem tudta, mi van a saját diáján. Ami viszont másként lepett meg, hogy a tanár elsősorban nem tőlünk várta a kérdéseket, hanem a prezentálóktól várta, hogy az előadásuk után még kérdezgessenek a közönségtől. Nem értettem a célját, de a diákokat alaposan megizzasztotta. Mondjuk nem annyira, mint amikor a közönség rákérdezett a munkájukra. Mivel utolsóként választottam témát, prezentálni is utolsóként fogok, és bőven van időm elkészíteni az anyagomat, de azt hiszem, komoly munkát kéne belefektetnem, hogy ilyen gyenge produkciót tudjak létrehozni. Gaál Tanár Úr! Köszönöm!
Kedden egyébként még találkoztam a helyi kapcsolattartómmal (szeptember másodika óta most jutottam eszébe), megbeszéltük, hogy minden remek, minden csodás és hogy valamikor novemberben majd kell egy előadást tartanom a saját egyetememről. Mondtam neki, nem probléma, csak időben szóljon, hogy felkészülhessek. Arra a kérdésemre, hogy angolul avagy franciául tartsam a bemutatót, azt felelte, neki mindegy, én viszont dilemmával küzdök. Az én egyetememen csak angolul tudnak tanulni, a diákok viszont főleg csak franciául tudnak errefelé. 22es csapdája.
A szerda sok szempontból egy nagyon jó nap volt. Végre megkaptam a bankkártyámat. Ami nem működött. No de, ajándék lónak ne nézd a fogát! Komolyra fordítva a szót, a kedd esti postával három levelem is jött a banktól, szóval reggel XueChennel elmentünk hogy kiderítsük miről is van szó. A bankban már a személyimet sem kérték el, sőt, a pultos lány azonnal biztosított, hogy megjött a kártyám. Már csak pénzt kellett tenni a számlára, hogy meg is kaphassam. Oké, mondtam, megyek utalok pénzt a számlára aztán visszajövök. Az úgy nem megy. Vegyem ki a pénzt, és ott, a spéci-bankautomatájukban tegyem rá a számlámra egy spéci kártya segítségével. Tekintsünk el egy pillanatra a költségektől és figyeljük csak a tényeket. Még akkor is az marad csak meg bennem, hogy: MI VAN??? Nem baj, mély lélegzet. Méééély lélegzet! A második spéci kártyával potom harminc perc alatt végeztem is. XueChennek kicsit nehezebben ment, három kártyát használt el. Remek, már csak 24 órát kell várjak, hogy a pénz ténylegesen meg is érkezzen a számlára. Hogy akkor használhatom-e végre a kártyát? Dehogy, én kis naiv! Előbb menjek vissza a bankba és aktiválásképpen vegyek ki minimum 10 eurót a kártyával, az automatából. Teljesen egyszerű, rövid és ésszerű procedúra. Igazam van? Összességében pontosan egy hónap alatt sikerült bankszámlát szereznem. Viszont még egy apróságot megemlítenék: Nem lehet megváltoztatni a kártyához tartozó pin kódot. Kérhetek újat, és akkor a bank egy héten belül (Na ne nevettessetek! Láttam én már karón varjú!) küld egy másikat, de saját magam nem cserélhetem le olyanra, amire esetleg emlékszem is. Fárasztó egy délelőtt volt, este viszont rizs-krokettet készítettem életemben először, és elég finom lett. Kicsit sótlan, de még elmegy.
Csütörtökön megérkezett AZ INTERNET! Pontosabban maga a box hétfőn érkezett meg, de csütörtökön már végre el is kezdett működni, szóval fellendült az online-életünk és végre nem ütközik akadályba sem a skype, sem a youtube. A nap nagy része egyébként ennek élvezetével telt, leszámítva a reggeli Amerikai-töri órát, ami csak önmagában is jó volt és kész.
Így érkeztem el a péntekhez, ami viszonylag későn kezdődött, de nem annyira fontos az időpont. Gondoltam ideje valami rendes ételt készítenem, hogy legyen energiám a délutáni órákra. Hogy ehető volt-e? Igen, teljes mértékben. Hogy finom volt-e? Nagyon! Hogy hasonlított-e arra,amit eredetileg készíteni akartam? Egy cseppet sem. Az ember azt hinné, hogy egy közönséges lecsót könnyű előállítani, azonban a megfelelő hozzávalók nélkül képtelenség csodát művelni. Még a hagyma íze sem olyan, mint otthon és akkor ne is említsük a paradicsom aromáját és a paprika tökéletes hiányát. A kaliforniai paprika sosem fog olyan ízt adni, mint a rendes. Tényleg finom volt, csak nem ... olyan.
Az óráim megint a két véglet között ingadoztak. A brit történelem órám nagyon jó, érdekes és érdekfeszítő volt, ugyanakkor az utána következő francia óra az unalom iszapos mocsarának tökéletes megtestesülése, amibe azonnal bele is süllyedt mindenki, amint elkezdődött. Újabb depressziós francia zenész, egy újabb érfelvágós szerzeménnyel. Viszont mind tudjuk, hogy a türelem rózsát terem, talán legközelebb jobb lesz
Majd meglátom, hiszen a holnap tiszta lappal indul. Majd azt is megírom.
Gamer Lány
Utolsó kommentek