Hivatalosan is döntetlenre játszottuk ezt a meccset. Mármint a nátha és én.
Tudom, tudom! - Jobb ha befejezem a sport hasonlatokat, mert nagyon karakter idegen tőlem.
Na de térjünk is rá a hét eseményeire, mert hogy ezért vagyunk itt. Legalábbis én. Ehhh...mindegy. Szóval ez egy viszonylag hosszú hét volt. Mindenképpen említésre méltó a hétfői napon megesett francia félévzáró dolgozat, ami egy igazi, hamisítatlan DALF teszt volt.
Laikusoknak és mindenkinek, akit érdekel, elmondom a DALF jelentése Diplome Approfondie de la Langue Francaise. Ez a legmagasabb színvonalú franci nyelvvizsga papír amit a franci állam ad azoknak, akik megpróbálják elsajátítani ezt a nagyon borzalmas... khm... szép és összetett nyelvet. A köznyelvben megközelítőleg a C1/C2 típusú nyelvvizsgákkal egyenlő.
Remek volt a teszt. Annyira élveztem, hogy képtelen voltam türelemmel viseltetni iránta és a négy órás tesztet kettő óra alatt kiviteleztem. Tegye fel a kezét aki nem hallotta az iróniát... Volt minden, ami szemnek-szájnak ingere: hallgatásos feladat: egy rádiófelvétel, amit alig lehetett érteni, mert szerintem hegesztettek a felvétel helyszínén, de körfűrészt biztosan hallottam. Aztán az olvasásos feladat, igazi gyöngyszem: egy eredeti részlet Guy de Maupassan (1850-1893) valamelyik értekezéséből. Antik francia, a kedvencem! Aztán cikkek feldolgozása az állat védelemről: fókák, bálnák és bivalyok előnyben! Végül pedig önálló vitairat gyártása valamilyen természetvédelem kontra egyéb témában. Mivel utálom a zöldeket (csak jár a szájuk, de közben 100% poliésztert viselnek) elővettem a kedvenc témájukat: Szélerőművek és az általuk keltett zaj. Szerintem elég jó kis dolgozatot írtam a témában.
Kedden és szerdán a regenerálódás nevében nem csináltam semmit. Vagyis végre feladtam az ellenállást a szobámban uralkodó káosszal szemben és rendesen kitakarítottam. Felmosással, portörléssel, mindennel. Még mindig nem szeretem se a poranyó, se a takarito-szaurusz tevékenységeket.
Ha csütörtök, akkor Viva America! Vagyis kora reggeli amcsi-történelem óra. Még mindig élvezem, pedig eljutottunk a demográfiai adatokhoz. Szinte egészen biztos vagyok benn,. hogy jó a tananyag, de a siker 90%át a tanárnőnek ítélem meg. A karcosan francia akcentusa ellenére remek szöveggel képes előadni olyan unalmas dolgokat is, mint az államok migrációs adatai, hogy az egész érdekessé válik. Mért nem lehet minden tanár ilyen? Költői kérdés, ne válaszoljatok.
Suli után elmentem a bankba. Hát olyan rugalmasnak bizonyultak, mint egy darab kiszáradt beton. Egy névjegykártyával kullogtam haza.
Ma reggel végre úgy ébredtem, hogy előtte ténylegesen aludtam is. Nem a legjobb éjszaka, de jelentős előrelépés, a korábbiakhoz képest. A délelőtti készülődés (Skype, YouTube, hajmosás) után a brit-töri órán kiderült, hogy még mindig én vagyok a csoport királynője 14/15 pontos teszt, és csak azért nem adta meg az utolsó pontot, mert a választ nem fejtettem ki elég részletesen. Ezután, mint mindig késve, de megérkeztem a francia órára is, ahol kinyitottam az ajtót és a kedves tanárnő így szólt:
- Pont jókor jön! Üljön le, tesztet írunk!
- HEEEEE???? - válaszoltam udvariasan és helyet foglaltam az utolsó padban.
Persze végül csak egy újabb érfelvágós chanson volt, ezúttal a Halálról. A terem hőmérséklete 10 fokot zuhant, a közhangulattal egyetemben. Meghallgattuk a dalt, aminek központi mondanivalója:
- "Szép gondolat egy elmélet jegyében meghalni"-
Ezek után kellett hozni egy nemzeti példát arra, hogy valaki egy elmélet jegyében halt meg. Nekem meg semmi más nem jutott eszembe csak a 13 aradi vértanú. Komolyan, szégyenlem, hogy semmi jobbal nem tudtam előállni nagy hirtelen, de legalább az évszámot eltaláltam.
A hétvégére megint vannak tervek... remélem ezúttal kivitelezésre is kerülnek. Ha nem, hát megírom azt is!
Gamer Lány
Utolsó kommentek