Félreértés ne essék, nem az utolsó hetem Francia földön, csak az egyetemi képzésem szorgalmi időszakának legutolsó hete. Bizony! Holnaptól hivatalosan is már csak vizsgák vannak hátra. Három itt és az államvizsga otthon. Mit ne mondjak, annyira nem bánom a dolgot.
Már az előző diplomám megszerzésekor is ebben reménykedtem, de a mesterképzés közbeszólt. Szerencsére esélytelen, hogy phd képzésben részt vegyek, szóval nem fenyeget a veszély, hogy megint beszippant a rendszer.
A hét egyébként meglepően eseménytelen volt ahhoz képest, hogy ez az utolsó hét a szorgalmi időszakban. A franciák nem nagyon törik magukat, hogy január előtt jegyet szerezzenek.
Hétfőn visszakaptuk a múltheti francia teszteket. Költői kérdés: Mit jelent az, ha a csoport legjobbjai között végeztem eredmény szempontjából, de kevesebb mint 50%ot értem el. Az egész csoport idiótákból áll, vagy a teszt volt szívás?
A keddi angol óra tökéletes időpazarlás volt és a helyi diákok még mindig nem beszélnek angolul normálisan. Alig értettem amit mondanak és nem csak az akcentusukról van szó. Az csak szimplán francia, de a tudásuk... na az viszont gyatra.
A nap további részét megint a CAF - nál töltöttem. Két órát álltam sorba, hogy MEGINT lefénymásolják a személyimet és MEGINT ne mondjanak semmi hasznosat a lakhatási támogatás kapcsán. Oh azt leszámítva, hogy HA minden megvan akkor TALÁN hat hét múlva lesz is valami. Megjegyezném, hogy az bőven januárban lesz már.
A csütörtöki töri óra legalább nem okozott csalódást. Még mindig érdekes az amerikai telepesek élete. Az időjárás szintén érdekes. Az internet által jósolt a kicsit felhős napos időt felváltotta a baromi hideg van és folyamatosan esik valami undocsmányság. Elég lehangoló volt.
Ma már csak a mai napot kellett túlélnem. Hát mondanám, hogy felemelő volt, de inkább a szégyenletes illik rá. Mármint szégyenletes, hogy az aktív egyetemista képzésemnek egy borzalmasnál is horrorisztikusabb francia órával kellett véget érnie. Ha ez előrejelzés az életem hátralevő részére, amit megjegyzem, hosszúra tervezek, akkor inkább a phd képzés.
Ez az utolsó óra annyira unalmas és érfelvágósan francia volt, hogy az félelmetes. Egy 2014ben debütált alternatív zenekartól hallgattunk meg egy zenének nevezett hörgés-kompozíciót. Amikor kézhez kaptuk a szöveget, akkor sem lett jobb, sőt! Akkor megtudtuk, hogy a hörgés arról szól, hogy az élet mekkora szívás. Én is így éreztem, miközben hallgattam őket. Könyörögtem a sorsnak, hogy véget érjen az az egy szám.
Hazafele megfájdult a hasam és jéggé fagytam egyszerre, szóval a mára tervezett korcsolyázást le kellett mondanom, nem mintha bárki is ráért volna. Mindenki megy haza az ünnepekre és még előtte akarnak egy emlékezeteset inni. Pontosabban emlékezetvesztőset. Nem igazán vagyok érdekelt a dologban. Nem hiszek a túlzott alkoholfogyasztás pozitív hatásaiban. Szóval estére marad a pihenés.
A hétvégére esőt mondanak, szóval még nem tudom, mi lesz, de majd megírom azt is!
Utolsó kommentek