A világ egyik legnagyobb igazsága az, hogy egy szakmát akkor ismer meg igazán az ember, ha valamennyi időt eltölt a dolgozókkal. Nos ma este velem is ez történt, habár akaratlanul.
Sajnos a diploma nem fejezi be magát, ezért újra Pest felé vettem az irányt, hogy néhány könyvtárat még meglátogassak. Az utazást vonattal terveztem megvalósítani. Nem is volt gond, szinte alig voltak, jegyet is kaptam. Hely a vonaton rengeteg volt, szabadon válogathattam. Ezek az új típusú kis csodamasinák, amik járnak igen kényelmesek, legalábbis szerintem és a legjobb kilátás az emelt helyeken levő ülésekről van, szóval szépen elvándoroltam a szerelvény legelejére és befoglaltam a "pilóta fülke" mögötti első ilyen négyes-ülést. Nem aggódtam, hogy mások elől veszem el a helyet, mert tényleg nagyon kevesen voltak a vonaton. Rögtön jött is az ellenőr, kezelte a jegyemet, és elindultunk.
Úgy félút magasságában jöttek az érdekes események: Felszáll még két kalauz, akik csak szimplán Pestre mentek, hogy elkapják a saját vonatukat, illetve ennek a vonatnak a két kalauza is előre jött és konkrétan, miután kicsit átcsoportosítottam a holmimat (négy helyett csak két ülésre), szépen leültek oda körém és elkezdtek beszélgetni, kinek milyen kalandja volt aznap. Aztán felszállt az az ember. Egy vélhetőleg hajléktalan, de mindenképpen alkoholista és rettenetesen részeg alak. Borzalmas büdös volt. A kalauzok természetesen tették a dolgukat és megkérték az illetőt, hogy szálljon le, főleg mivel jegye sem volt. Persze nem akart. akkor jöttek a biztonságiak és leszállították a delikvenst.
Ezután a kallerek szépen visszatelepedtek körém és elkezdték mesélni a rémtörténeteiket. Kiderült, hogy az imént leszállított férfit aznap ötödjére bírták távozásra. Az én kalauzom kétszer szállította le, a másik három pedig megosztozott a többi alkalmon. Szóba került még egy férfi akit ötször szedtek ki a vonat alól, mert részegen valahogy bevarázsolta magát. Hogy öngyilkos akart-e lenni az nem derült ki, mert erős alkoholos befolyásoltság alatt állt. Illetve Megemlítettek egy nőt, aki a vonaton dohányzott, pontosabban csendesen füstölt mellette a cigi, miközben ő öntudatlanul feküdt az ülésen.
Mikor befejezték a kalandok és sztorik megtárgyalását, szolidan elnézést kért tőlem a kalauzom, hogy előttem beszélték meg ezeket a dolgokat. Én főleg csak vigyorogni tudtam ,mint a vadalma, mert nekem ez csak olyan alapanyagot szolgáltatott, amit megírhatok.
Most megint Pesten vagyok, holnap megyek könyvtárazni. Ilyen kalandok is csak velem eshetnek meg, normális emberekkel soha.
Gamer Lány
Utolsó kommentek