Hát ez a hét sem volt unalmas... Az egész Erasmus programot valójában Diplomáciai Gyakorlatok - programnak kellene nevezni. Hiszen a legtöbb időnket más, nemzetközi diákok körében töltjük.A hétfő a "Vigyázz mit mondasz!" - jeligére zajlott. Francia órán négy kiemelkedően hosszú órán keresztül beszélgettünk az etnikai és nemzetiségi dolgokról.
A feladat: Beszélj az országod etnikumokat érintő politikájáról, tevékenységéről egy olyan teremben, ahol szlovákok, németek, oroszok és adott esetben törökök is vannak. Lehetőleg anélkül, hogy üvöltözős verekedést produkálnál.
Az oktató kérdése: Az országban, ahonnét jössz, létezik-e az etnikai alapú statisztikázás? Mert ugye Franciaországban a törvény tiltja, hogy valakit a bőrszíne vagy a felmenői miatt hátrányosan megkülönböztessenek (arról viszont nem szól a fáma, hogy ha fehér vagy, milyen előnyöket élvezel).
Mit ne mondjak, nem volt egyszerű kivágni magam a szituációból, hiszen ez a beszélgetés már a kezdetek kezdetén halálra volt ítélve. Érzésem szerint azért sikerült nagyjából békés területen maradnom, csak a szlovák lánnyal kapcsolatban nem tudom, hogy csak annyira utál, mint a magyarokat általában, vagy sikerült rontanom a helyzeten.
A kedd szintén érdekes tanulságokat hozott. Nem sikerült bekerülnöm a középiskolás csereprogramba, amiről már korábban írtam és a visszautasítást két dologgal indokolták. Az egyik sajnos várható volt, a másik viszont felháborító. A várható indok az volt, hogy nagyon rövid ideig tartózkodom csak itt és januárban hazamegyek. A középiskolai tanárok olyan diákokat keresnek, akik egész évben elérhetők. Megértem, tényleg, hiszen ez egy logikus hozzáállás. Ugyanakkor a második indok annyira felháborító, hogy alig találok szavakat (nem jellemző rám). Azt mondták, hogy azért nem válogattak be, mert az angol nem az anyanyelvem. Komolyan? Ez az indokuk? Egy olyan intézményben, ahol mesterképzésen tanulgatják a diákok a prepozíciókat? Ahol a nemzetközi diákokat fogadó irodában egy ember beszél csak valami angol-félét? Egy olyan országban, ahol a bankban nem beszélnek angolul egyáltalán?
Ha jól számolom, tizennyolc éve tanulok angolul. Angolul nézek filmet, olvasok könyveket, netezem, tanulok, informálódom, prezentációkat tartok (a fent említett intézményben is) és nem elég jó nekik az angol tudásom. Pont reggel gondoltam, hogy vissza kéne vennem kicsit a szókészletem használatából, mert a többi diák nem érti meg amit mondok, mert nem ismerik a szavakat, erre azt vágják a képembe, hogy nem vagyok elég jó. Mindegy most már, de azért kíváncsi lennék, hogy hány diákot sikerült beválogatniuk, figyelembe véve, hogy ebben a félévben nulla darab brit, amerikai vagy kanadai diák érkezett.
Szerdán egész nap azt imitáltam, hogy a másnapi dolgozatra tanulok és az imitálásnak meg is lett az eredménye, mert csütörtökön reggel, mikor kijöttem a teremből nem igazán éreztem elégedettnek magam. Nem az, hogy nem tudtam, csak nem eléggé. Karikázós teszt volt, az a fajta, ahol jó válasz: egy pont, rossz válasz: mínusz egy pont. Mindegy, majd csak lesz valahogy.
Ma pedig megtudtam a múltheti Zh eredményemet, ami elég jó lett. 15/14 pontot értem el, ami nem rossz, csak sajnálom azt az egy pontot, mert figyelmetlenségi hiba miatt buktam el. Minden esetre a Tanárnő bejelentette, hogy következő héten ismét írunk, szóval nincs veszve semmi. Nem mintha bárhol is számítana, hogy milyen jegyet szerzek a félév végén, de akkor is.
A hétvége tervei megint csak az időjárás függvényében változnak. Hogy kimozdulunk-e vagy sem, még nem tudom, de majd megírom azt is.
Gamer Lány
Utolsó kommentek