Ez egy hosszú és eseménydús hét volt. Nagyon hosszú...
Hétfőn a négyórás franciát leszámítva a másnapi dolgozatra tanultam. Nem mintha nem tudtam volna már mindent, de az ismétlés akkor is időigényes volt. Ezen kívül hódoltam a konyhaművészeteknek és japán curryt főztem. Ez nagyban eltér az indiai currytől, és attól is, amit otthon csinálunk. Répa, krumpli, hagyma és előre gyártott curry-szósz is van benne a húson kívül. Elolvastam fél tucat receptet és mindegyik azt monda, hogy a gyári curry-cucc nélkül sosem lesz olyan, mint amit szeretnénk.
Kedden megírtam a bizonyos üzleti angol zárthelyit. Mondanám, hogy nehéz volt, de nem lenne igaz. Ugyanakkor a tanár olyan sok feladatot adott, hogy a kiszabott idő végén épp csak be tudtam fejezni. Tényleg épp csak. Amit egyáltalán nem értek, hogy egy csoportnyi majdnem kezdő angolosnak hogy adhatott ilyen feladatsort a tanár. A mellettem ülő diák a feladatok felét nem is csinálta meg, mert egyáltalán nem volt ideje rá. Egyre tisztábban látom, hogy a diákok mért nem tudnak jó jegyeket szerezni. Délután végleg elhatározásra jutottam a telefonvásárlást illetően. Meg is rendeltem, ki is fizettem. Drága volt, de ha hazamegyek, akkor is fogom tudni használni, mert az itteni telefonok kártyafüggetlenek.
A szerdát főleg a telefon miatti aggódással, illetve a pénteki dolgozatra való felkészüléssel töltöttem. Idegőrlő volt. Vajon épp hol jár a csomag? Vajon nem esett baja? Ellopták? Megsérült? Jó döntés volt egyáltalán megrendelni? A nap végére idegroncsot képeztem magamból. Művészi pontossággal.
Csütörtökön tovább rontottam a helyzetet, főleg, miután megkaptam az emailt reggel, hogy a csomagot reggel nyolc és délután egy között fogják kiszállítani. Na most nekem fél kilenctől órám volt és csak tízre értem vissza. Bementem a portára, de ott azt mondták, hogy még nem érkezett meg. Mondtam, nem baj, a nap további részében itt leszek, csak szóljanak, mert úgyis kell a személyigazolványom, hogy átvehessem a csomagot. Mondanom sem kell, nem szóltak. Este csak meresztettem a kis szemecskéimet, hogy 11.25-kor a csomagot átvették. A problémásabb rész az volt, hogy délután megint derogált bárkinek is dolgozni az irodákban. Valamilyen számomra érthetetlen oknál fogva itt nem szokás betartani a munkarendet. Mindegy. A nap egyetlen pozitívuma az amerikai gazdaságtörténelmi tesztem eredménye volt. negyvenből harmincnégy pontot értem el, ami annyira nem rossz.
Pénteken reggel bementem a portára, hogy rákérdezzek a csomaggal kapcsolatos dologra. A nő az irodában váltig állította, hogy semmiféle csomag nem érkezett. Mondtam neki, hogy kaptam emailt, amiben arról tájékoztattak, hogy valaki MARC-néven átvette a csomagomat. Ilyen nevű alkalmazott nincs a kollégiumban - jött a válasz. Aztán a takarító hölgy jött. Csomag? Ja, volt valami előző nap. Ő átvett egy csomagot, mindjárt meg is nézi... Elballagott a szobájába és pár perc múlva visszatért egy dobozzal. Ehem! A zsenifonom! Hát kicsit kiakadtam. Ha nem hisztériázok annyit akkor a teló elkallódik vagy mifene? Eszébe jutott volna egyáltalán leadni az irodában? Vagy csak örült volna, hogy van egy vadcsi új telefonja?
Meglehetősen egyedien kezelik itt a magántulajdon fogalmát, nem beszélve a portás-feladatkör ellátásáról. A kiszállítók hozzáértését már meg sem említem, hiszen elvileg az én személyim és aláírásom kellett volna a csomag átvételéhez.
A telefon kézhezvétele után hamar kiderült, hogy ő az okosabb, nem én. Jelentős időbe került csak beizzítanom, és mire rájöttem ,hogy hogy kell használni... Hát mondjuk, hogy elment vele a nap nagyobbik része. Utána már csak egy brit történelem teszttel kellett megküzdenem és jöhettem haza. A teszt amúgy elég nehéz volt. Az a rengeteg Edward meg Henry, meg Richard. Na meg a problémáik! Mindegy, ezen is túl vagyok.
Most remélem egy esőmentes, nyugodt és pihentető hétvége vár rám, de majd megírom azt is!
Gamer Lány
Utolsó kommentek