Az a furcsa eset fordult elő, hogy pénteken túl hamar tettem fel a bolgot. Pontosabban időben tettem fel, hát lemaradt mindaz, ami utána következett. Mert KÖVETKEZETT!
Méghozzá nem is akármi: korcsolyázni voltam! Este fél kilenckor épp csak a falra nem másztam fel a zaklatottságtól. Az a fajta belső zsibogás volt, amikor valamit KELL tenni, különben fejjel megyek a falnak. Aztán hármonegyedkor beállított Carmen és Sylvie, hogy nincs-e kedvem korizni menni. DE! - mondtam és már vettem is a kabátomat. Hát mint utóbb kiderült, rajtam kívül senki nem tudott korcsolyázni, többen most láttak életükben először jeget, ami nem a poharukban úszott. Szóval végül két órán keresztül kapkodtam az embereket és bebizonyosodott, hogy nálam sokkal nagyobb fizikai terhet is képes vagyok elkapni, cipelni, megtartani.
Összességében nagyon jól éreztem magam, bár az is igaz, hogy hiányzott az a fajta élvezet, amikor valaki olyannal korizhatok együtt, aki tényleg tud is menni, nem csak esik-kel. Nem baj, majd talán legközelebb.
Hála a fizikai fáradtságnak, úgy aludtam, mint a tej és szombaton végre eljutottam az egyik karácsonyi vásárba és vásárolni. Életem egyik legkönnyebb vásárlását tudhatom a hátam mögött. Bementem és fél óra múlva egy nadrággal és egy szoknyával jöttem ki. Viszonylag olcsón meg is úsztam a dolgot. Igazán szokatlan tapasztalat volt. Ebédre Boeuf Bourgignon - t vettem a karácsonyi vásárban, ami hát.... ha éltetek még finomat! Hasábkrumplival ettem, mert egyébként baguettben szolgálták fel a közönségnek, amolyan gyorskajaként. Erről eszembe jutott egy könyv, amiben a kisfiú még enni sem mozdult ki a szobájából, ezért a nagymamája krumplifőzelékes-fasírtos, meg babfőzelékes-rántotthúsos szendvicset készített neki, hogy rendes kaját is egyen. Ma már mindenből lehet gyorskaját csinálni, még a franci konyha remekműveiből is.
Ma pedig Párizsba mentünk. A nap múzemumlátogatási szempontból nézve akkora bukás volt, mint Napóleon moszkvai hadjárata. Ment is meg nem is.Rohadt hideg volt egész nap, sehová sem jutottunk be, mert mindenhol órákat kellett volna várni a sorban, a hidegben. Megnéztük a Picasso Múzeum... kapuját, a Centre George Pompidou... előtti teret, az Archives Nationales... kertjét. Szóval nagyon szép helyeken jártunk, kívülről...
Délután egykor jéggé fagyva feladtuk a harcot és hazametróztunk és majdhogy nem ruhástul mentem a zuhany alá, hogy felmelegedjek.
A következő hét elvileg könnyűnek ígérkezik, de majd megírom azt is!
Gamer Lány
Utolsó kommentek