Hát... most legalább van mivel felzárkóznom. Ezen a héten több helyen jártam, mint az elmúlt két hónapban összesen.
Mint említettem, múlt vasárnap megérkezett a Kedves, hogy velem töltse a karácsonyt. A kezdeti "nem tudom elengedni a kezed és nem tudom levakarni a vigyort a fejemről"-állapot után kitaláltuk, hogy ha már itt van, elő is adhatnánk a "Párizs a világ legromantikusabb városa és mi éppen itt vagyunk!"-című színdarabot.
Hétfőn viszonylag korán felnyergeltük a metrónkat és a Kedves óhaja, valamint a forgatókönyv javaslata alapján elindultunk a Latin negyedbe. A terv az volt, hogy nyálasan romantikus sétát teszünk, magunkba szívva a hely hangulatát. Tervek-tervek... Valaki igazán megmondhatná, hogy minek is töröm magam? A vonat konkrétan még azelőtt lerobbant, hogy beértünk volna Párizsba. Nagy nehezen elvánszorgott a Défense-ig, de ott mondták, hogy ez a vonat, többé nem vonat. Eredjünk, amerre bírunk. Mit volt mit tenni, átszálltunk egy másikra, de mindenki más is így tett, szóval amolyan hering-akcióval elszenvedtünk két megállót. A hótaposónk is tele volt a tömeggel, ezért leszálltunk és ámulva állapítottuk meg, hogy iszonyatosan messze vagyunk a Latin negyedtől. Viszont kéznél volt a Diadalív, hát az ottani környéket barangoltuk be. Jó alaposan. Bokáig kopott a lábunk, mire elindultunk haza.
Kedden délelőtt főzőcskéztem, aztán ebédeltünk, három körül pedig elkezdtem készülődni az esti Opera látogatásra. Bizony! Opéra Garnier de Paris! Egy olyan hely, amit mindenkinek látni kell, mert csodálatos. Talán kicsit korainak tűnhet a három órai kezdésem, de még jó, hogy időben nekiálltam. Pont elkészültem, amikor Andra felhívott, hogy jó lesz, ha hamar elindulunk, mert karácsony lévén megszaporodtak az idióták a városban és minden vonat késik, mert ketten is kipróbálták, hogy vajon a fejükkel meg tudják-e állítani a metrót. Egyszerre. Nem nyertek.
Egy öngyilkos-jelölt előfordul. Egy gyilkos-áldozat kombináció megint csak előfordul. Na de hogy a halálban és főleg MIÉRT kerülnek a sínekre egyszerre ketten?
Hát mindenesetre nem volt gond az operába érkezéssel, még egy kávéra is futotta az időnkből. A darab, amit megtekintettünk, nem más volt, mint a La Source - A Forrás. Ez egy teljesen autentikus franci balett előadás, klasszikus díszlettel, klasszikus jelmezekkel. Mindenkinek csak ajánlani tudom, még a férfi ismerőseimnek is, ugyanis a darab a Kaukázusokban játszódik, tehát a férfi táncosok is rendes ruhát hordanak. Tartalmilag egyébként klasszikus tündér-tragédia. Szerelmi sokszög, tündérek, manók, király és hercegnő és a végén mindenki boldogan él, kivéve a prímabalerinát, aki szerepe szerint elhalálozik. Nagyon szép volt és meglepően nagyszabású.
Szerda ezen a héten karácsonyra esett, úgyhogy a Kedvessel közösen főztünk. A menü húsleves, marhahúspogácsa és fahéjas rizs volt. Közben skype-konferencia a családdal és egy-két ismerőssel.
Csütörtökön megint elindultunk a Latin negyedbe. Ezúttal sikerült is eljutnunk a célig, és egész nap kóboroltunk, fényképeztünk és fagyoskodtunk. El kell ismernem, hogy az időjárás nagyon kedvező volt. Majdnem egész nap sütött a nap, és felhőtlen volt az ég, de ez sem segített a fog vacogtató hidegen.
Pénteken hasonlóan jártunk el, csak más helyszíneken. Párizsi viszonylatokban is sokat gyalogoltunk, de legalább sok szép helyen jártunk. Az indulást ebéd utánra időzítettük, hogy sötétedés után is a városban tudjunk maradni és meg tudjuk nézni a karácsonyi dekorációkat. Hát... szép-szép, de azért többet vártam. A Place Vendôme-on volt egy marék giccses fenyőfa, de ezen kívül csak ugyan olyan, mint otthon, nem több. Éjfél körül kerültünk ágyba, pusztán azért, hogy négy órát felszínes alvással töltsünk.
A hajnal négy-negyvenes ébresztő nem tett jót a személyiségemnek, de a Kedves se volt jobb állapotban. Hála az ünnepi/hétvégi menetrendnek, az öt-negyvenes metróval kellett mennünk a Gera du Nordra, hogy elérjük a hét-negyvenes vonatot Lille-be. A tervek szerint egy napot töltöttünk volna a szép és látványokban gazdag északi városban, hogy aztán este visszajöjjünk Cergy-be. El is értük a vonatot. A TGV elsuhant velünk Lillebe. Ahol szakadt az eső, fújt a szél, de nem alapszinten és olyan hideg volt, hogy lefagyott... mindenünk. És persze még kilenc se volt, tehát minden az ég világon zárva volt. Behúzódtunk egy tök üres plázába és vártuk, hogy enyhüljön az idő, aztán mikor úgy-ahogy elállt, nekiindultunk a városnak. Összesen tizenöt órát töltöttünk Lille utcáin. Meg még hármat az egyik moziban, ahol megnéztük a Hobbitot, de ez nem ide tartozik.
Tizenöt óra még kocsival is rohadt sok, hát még gyalogosan. Nem unatkoztunk, rengeteg mindent láttunk, de annyira elfáradtunk, hogy arra most alig találok szavakat. És ugye előtte alig négy órát aludtunk. Ültünk óriáskeréken, ettünk étteremben, voltunk moziban, a helyi Lafeyette-áruházban. Nagyon-nagyon szép volt, de legközelebb nyáron megyek csak oda.
A Hobbit egyébként nagyon vicces volt. Angolul, francia felirattal. Hát a fordítónak elég élénk volt a fantáziája. Persze a film jó volt, meg minden, de csak rajongóknak ajánlanám, és senki ne várja, hogy bármi köze legyen az eredeti történethez.
Hazafele újabb TGV, majd metró Cergy-be. Összesen a nap folyamán öt órát utaztunk, tehát a mérleg: négy óra alvás, öt óra vonatozás, tizenöt óra Lille. Éjfélkor kóma szerűen zuhantunk álomba.
Ma tíz órakor arra ébredtem, hogy nem alszom. Aztán a következő tapasztalat a lábaimba hasító fájdalom volt. Alig bírtam felállni az ágyról. Mászkálás helyett inkább áttelepedtem a gép elé, hogy beszámoljak a hét eseményeiről.
A következő hét megint eseménydúsnak ígérkezik, de majd megírom azt is.
Mindenkinek BOLDOG ÚJ ÉVET! és Jövőre, veletek, ugyanitt!
Gamer Lány
Utolsó kommentek