Szóval az úgy volt, hogy múlt pénteken megérkezett Szöszi. Akit saját bevallása szerint akár Pörköltszaftos Megybefőttként is emlegethetnék, de mondtam neki, hogy ezt megtartjuk későbbre, amikor szuperhősnevet kell választanunk neki.
Szöszi civilben ugyan abba a felsőoktatási kiképzőintézetbe jár mint én, ráadásul ugyan azon a mentál-drillezési programon küzdi keresztül magát. Persze sokkal jobb eredményekkel mint én tettem anno, főleg, mivel belőle nem hiányzik a matek-gén. (Felmenők! Szégyeljétek magatokat, hogy nem tudtátok nekem átörökíteni a kérdéses gént, most minden beszélgetésünk alkalmával kétszer vissza kell kérdeznem, hogy mit is mond.)
Már gyakorlatilag hónapokkal ezelőtt elkezdtünk beszélgetni, hogy mikre készüljön fel, ha ide akar jönni Erasmusolni, és szerencsére megfelelően sikerült felkészítenem a várható kalandokra. A hétvégén még itt volt az anyukája is és Párizs-látogatást tartottak, de hétfőn belecsaptunk a lecsóba! Szó szerint, ugyanis Szöszi tojásos lecsót főzött ebédre. ÉS! Hozott nekem TÚRÓRUDIT!
Előtte még azért elintéztünk némi papírmunkát és beültünk egy órára is. Mondtam is neki, hogy szégyen gyalázat, hogy a félév első napján képesek voltunk még iskolába is menni. Ez nem egyetemistához méltó viselkedés. Sajnos kénytelen volt egyet érteni velem.
Kedden délelőtt ő megint iskolába ment, míg én csendesen imádkoztam a sorshoz, hogy legyen már csütörtök és Andra utazzon már el. (a szoba sírt már egy kis takarításért). Persze még várnom kellett, helyette elugrottunk a Pokol hetedik bugyrába, a Bankba. Szöszinek intéztünk ott is egy kis papírmunkát, aztán vásároltunk és főzőcskéztünk együtt. Azonban még mindig hiányzott az internet. Ezért aztán átvándoroltunk hozzám és varázsoltunk netet is. Egész este kilencig eltartott a művelet.
Szerdán sütött a nap. Ezért sétáltunk és élveztük a szép időt. Aztán leültünk kitölteni Szöszi CAF-jelentkezését, hogy ő is kapjon lakhatási támogatást. Pontosabban, hogy ő is beszállhasson a támogatásért folyó mókuskerék-harcba. Aztán megint elment a bankba, most a RIB-ért ami ugye elengedhetetlen része a dolognak.
Csütörtökön korán keltünk. Mert 8.30-kor óránk volt. Brit töri. Annyira jól indult a reggel. Például a kávéautomatában nem volt pohár. Úgy hogy végignéztük, ahogy a kávém szépen lefolyik a lefolyóba, ahelyett, hogy megihattam volna. Ezt követte egy kilencven perces óra, ami eléggé agyzsibbasztóra sikerült. Éhgyomorra, kávé nélkül. Pech. Utána Szöszinek volt még egy Lineáris Algebrája, aminek már az említésétől is kiütéseket kapok, de ő utólag azt mondta, hogy élvezte. Délután még találkozott a helyi nemzetközisekkel, de legalább együtt ebédeltünk és Andra is elhagyta a fedélzetet, Hollandia irányába. Én meg elkezdtem leépíteni az itteni életemet, hát lemondtam az internetet. Már csak 10 napig fog működni, de utána úgy is megyek haza.
Ma reggel nagyon szépen sütött a nap, hát elindultunk a plázába. Nekem be kellett mennem a Net-szolgáltatóhoz a lemondás miatt, Szöszi pedig venni akart. Persze egyikünknek se tudtak segíteni. Engem csak elküldtek a fenébe, Szöszinek meg mondták, hogy elfogyott az internet, majd csak kedden lesz új szállítmány. Szívás. Hát hazamentünk Szöszihez, aki másik koliban lakik, abban az áldásos helyzetben, hogy nincs szobatársa. Potom 150 euróval fizet csak többet mint én. Csekély ár a tisztaságért és a dohányzásmentes környezetért....
Szöszinél leültünk beszélgetni és egyszer csak arra eszméltünk, hogy mindketten éhen akarunk halni. Meg hogy délután négy van és utoljára mindketten csak reggeliztünk. Hát nekiálltunk főzni. Hatra kész is lett a vacsorává avanzsált ebéd, meg is ettük. Aztán mozdulni sem tudtunk a jóllakottságtól.
Aztán végül hazajöttem és bekapcsoltam a gépem és mit látok? Na mit? Hát levelem jött a CAF-tól, hogy elvi síkon befejeződött a lakhatási támogatási mizéria. Hétfőn majd le is ellenőrzöm a koli-irodán!
Remélem a hétvégén lesz alkalmunk Párizsba menni, vagy valamit is csinálni, de ha nem, majd megírom azt is!
Gamer Lány
Utolsó kommentek