Hát visszatértem és végre van időm írni is egy keveset. Ami az elmúlt napokat jellemzi, azt hiszem az a káosz, az öröm és a család kifejezések. Na de kezdjük a legelején.
Először is elmentem síelni. Ausztria egy nem túl távoli pontján, a hegyek között megbújó apró pályarendszeren igyekeztem ezt a szép sportot gyakorolni.Több-kevesebb sikerrel. Egyesek szerint nem igazán sikerült megragadnom a síelés lényegét, miszerint a havas pályán lefelé kell haladni, léccel a lábadon. Az én megvalósításomban szerepelt ugyanis egy apró kitérő, némi kő és rengeteg sár közé. Tulajdonképpen olcsón megúsztam a dolgot néhány karcolással, de ismét rá kellett jönnöm, hogy a bukósisak valóban egy hasznos viselet. Azt még ugyan nem tudom, hogy a halvány rózsaszín kabátomból hogyan fogom kiszedni a sarat, de legalább semmim nem tört el. Hazafelé pedig a tequila fogyasztás rejtelmeibe nyertem betekintést, gyakorlatilag sikertelenül. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy a tequilát kifejlesztő, igen szegény mexikói emberek sóval és citrommal a zsebükben kapáltak a földeken. Főleg, mivel utóbbi annyira nem honos feléjük...
Azután elkövetkezett a karácsony nevű zabálós népvándorlás. Jelentős mennyiségű kalóriára emlékszem, illetve pálinkára, amiben feloldottam azt. Egyik se tett jót a diétámnak, és csak tegnap este ért véget a műsor. Nem tudom, ki volt a rendező, de ebben a darabban a főszerepet a süteménymentesség játszotta. Talán még nem mondtam, de lisztérzékeny vagyok, szóval a bejglik, torták, pogik és egyéb tésztás jellegű finomságok nálam megint nem rúgtak labdába. Kicsit kellemetlen volt mindig mindent visszautasítani, de sajnos az élet már csak ilyen.
Most végre eljutottam addig, hogy bepótoljam az összes netes-elmaradásomat, és nekiálljak tanulni a harmadikai vizsgámra is. Persze a szilveszter tervezése sem maradhat el. Csendes lesz... nagyjából.
Gamer Lány
Utolsó kommentek