A hétfő annyira jól indult. Végre kaptam diákigazolványt és leadtam a jelentkezésemet egy csereprogramra. Csere program alatt azt kell érteni, hogy az egyetem kvázi kiközvetít a helyi középiskolákba, ahol a fogadóféltől függően vagy előadást kell tartani, vagy tanársegédi pozíciót lehet betölteni. Minden esetre érdekesnek hangzott és az időmbe belefér.
Kedden végre részt vettem az első órámon. Bizony ám! Na de kezdjük a reggellel, amikor is elvándoroltam Cergy-St. Martin-be, hogy feliratkozzak az Amerikai Gazdaságtörténelem című órára. Némi keresgélés után megtaláltam a titkárságot, és bő húsz perc várakozás után el is tudtam magyarázni, hogy ki vagyok és mit akarok. A titkárnő egy igazán kedves mosollyal közölte, hogy megváltoztak az adott tantárgy kondíciói, így fogalma sincs, hogy felvehetem-e vagy sem. De majd értesítenek. Na azóta is írja azt az emailt. Mindegy jobb ötletem nem lévén, visszajöttem, hogy a többi tárgyamra is feliratkozzak. Ment is a dolog, úgy-ahogy, mert a Brit Gazdaságtörténelmet csont nélkül felvettem, azonban az Üzleti Angol óra másik időpontot kapott. Ami nekem nem felelt meg, mert óraütközést okozott. Semmi gond, mondta az ügyintéző, van még másik két ugyan olyan óra, válasszak azok közül. Aha, mintha az olyan egyszerű lett volna! Az egyik aznap reggel volt, tehát már lekéstem, a másik pedig épp folyamatban volt, tehát aktívan késtem róla. Végül persze kénytelen voltam választani, aztán sűrű elnézések közepette bemenni órára. Derült égből tanóra! A professzor rendes volt, és nem problémázott, hogy elkéstem, sem azon, hogy mondtam, nem is erre az órára akarok járni, hanem az egyel korábbira. Adott egy kupac papírt az órai anyagról és haladt tovább. Mikor megnéztem a tematikát majdnem hangosan felnevettem. Annak, amit tanítani fog a félév során szinte semennyi köze nincs az üzleti angolhoz, én inkább informatikai alapismereteknek nevezném őket. Mi az internet? Mi a különbség a hard drive és a hard disk között? Mi a pendrive angol neve (franciáról fordították)? Ilyen és még ezekhez hasonló dolgok kerültek szóba az órán, természetesen angolul, szóval a jelen lévő hallgatók fele azt se tudta épp miről is beszélünk. Nem tudták, hogy hol található a Szilícium Völgy és hogy mi az. Az a nap, amikor informatikából okosabb vagyok egy egész teremnyi diáknál... csoda, hogy nem jött el a világ vége. Viszont legalább nekem sikerélményem volt.
Mindezzel szemben a szerda maga volt a rettenet. Előre szeretném megjegyezni, hogy a szüleim, és mindazok, akik valaha részt vettek a nevelésemben, most jobb kezükkel veregessék meg a bal vállukat, hogy nem vallottak kudarcot velem. Megérdemlitek a dicséretet.
Szóval szerda reggel én is naiv elmentem a bankba. Megint. Mivel utoljára múlt hét csütörtökön voltam, joggal feltételeztem, hogy végre legalább annyira működőképes, hogy kaphassak egy számlaszámot, amivel elintézhetem a telefont és a lakhatási támogatást. Aha, majd a mesében! Azoknak az alul művelt, ostoba, békazabáló, egoista nyomorékoknak volt pofája azt mondani, hogy persze, hogy megvan minden papírom, csak nem küldték el a központba. Ha valaki nem értené egy darab tetves emailről beszélünk. Annyira ideges voltam, hogy koncentrálnom kellett, hogy se angolul, se magyarul ne tegyek be néhány kedves kötőszót a mondandómba.
Akik szoktak találkozni velem, azok bizonyára ismerik a lesújtó pillantásomat. Azt amelyiket kimondottan mások néma megalázására fejlesztettem ki. Nos, nem vagyok biztos, hogy végig sikerült pókerarcot vágnom és nem lesújtóan néznem. Végül persze nem tehettem semmit, "Jöjjek vissza pénteken!" mondták, hát eljöttem. Beültem egy közeli kávézóba és ittam egy zöld teát, nyugtató gyanánt és elbeszélgettem a kávézós hölggyel, aki elmondta, hogy sajnos itt minden adminisztratív dolog ennyi idő. Mellesleg megjegyezném, hogy egy közönséges buszbérlet előállítása 30 napot vesz igénybe.
Dacára az idegességnek és a történteknek, délután megírtam a francia tesztet, de eredményt nem mondtak, majd talán később. Nem volt nehéz. Csak beszélgettünk picit, meg írnom kellett az első napomról. Na az az írás sem egy tündérmese. Azt hiszem a leggyakrabban használt szavak a nehéz, az egyedül és a rossz voltak. Negatív felhang, de ez van.
Csütörtökön reggel megint órám volt. Méghozzá a korábban említett Amerikai Gazdaságtörténelem. Nem kellett sok, hogy rájöjjek, milyen alul művelt vagyok a témában. Pedig ez ritkán fordul elő velem, ha történelemről beszélünk. Persze az alap dolgokkal tisztában voltam, meg az olyan nevek, mint a Mayflower, ismerősek voltak, de talán sosem tanultam amerikai történelmet ilyen mélységben. Jó érzés volt valami újat tanulni. Az egyetem elmúlt két évében ezt nem nagyon mondhattam el. Minden esetre be kell szereznem egy Amerika térképet, ha tartani akarom a lépést az oktatóval.
Ma pedig péntek van és egy sátáni kacajjal (MUHAHAHAAAAAA) győzött az igazság!
Reggel nem volt órám, de nem is nagyon bántam, mert eléggé rám fért a nyugodt alvás. Andra nem volt itthon, elszólította egy párizsi parti és ő kötelességének érezte, hogy tiszteletét tegye a helyszínen. Reggel fél tízre haza is ért, de legalább jól érezte magát. Ebédelni már együtt mentünk a menzára, ami nekem kicsit érdekesen sikerült, mivel nem ehetek kuszkuszt és ma az volt a köret. Végül a tejszínes szaftos husit egy adag pürésített zellerrel ettem meg, ami undorítónak hangozhat és látványra sem túl építő jellegű, de nagyon finom volt. Utána elmentem a Brit Gazdaságtörténelem órámra, ahol szerencsére már nem éreztem magam olyan műveletlennek, még az évszámok nagy részével is tisztában voltam. Azt hiszem igazán sikeresnek mondhatom magam, amiért háromból három órán jól éreztem magam és csak egyet találtam kicsit unalmasnak.
Óra után Carmennel elmentünk a bankba. Megint. Azonban változott a helyzet! A lány a pult mögött kapásból felismert, csak a személyimet kérte el és mondta, hogy az ügyfélkapcsolati menedzser azonnal jön és foglalkozik velem. Felvont szemöldökkel reagáltam, de haladásnak könyveltem el a dolgot. Jött is a hölgy, bekísért az irodájába, majd öt percig csak bocsánatot, elnézést és hasonlókat kért, amiért nem megfelelően mentek a dolgok. Ezután közölte, hogy az egész procedúrát újra kell kezdeni. Már ahhoz is fáradt voltam, hogy ezt lereagáljam. Aztán meglepetésemre tíz egész perc alatt, maximum tizenkettő, megcsinált mindent, kinyomtatta a szerződést, és a számlainformációkat, amikre szükségem van és már mehettem is. A kártyám várhatóan tíz nap múlva elkészül, csak töltsek fel egy fényképet a honlapjukra. Ennyi. Két hét szenvedés egy tíz perces procedúráért. Lementem az agyamról.
Most előállítottam életem első guacamole krémjét és vacsorázni fogok, valamint megtervezem a lányokkal a hétvége programját. Talán egy kis turistáskodásra adjuk a fejünket. Ki tudja?
Gamer Lány
U.i.: A kép a Mayflowert ábrázolja, ami 1620-ban Angliából indult Virginiába, de végül Massachussets-ben sikerült partot érnie.
Utolsó kommentek